Szerintetek mennyire lesz így a kapcsolatunk tartós hosszú távon?

Ha nincs valami nagyon konkrét oka a dolognak, akkor ne parázz. 23 évesen én is azt hittem, hogy soha nem lesz gyerekem, nem nekem való. 24 évesen összejöttem a párommal, két hónap múlva töltöttem a 25-öt. Aznap pont mesélte, hogy milyen édes gyereket látott - én meg megkattantam. Azóta minden gondolatom csak a gyerek körül forog. Esküszöm, két nappal előtte ha valaki ezt mondja, szemberöhögöm.

Egyébként én is azon paráztam, hogy mi lesz így ezzel a kapcsolattal, mert a párom mondta, hogy ő mindenképp szeretne legalább 2-3 gyereket - hát megoldódott, most alig bír leállítani, hogy ráér még az :D

"És ha valaki nő, az már nem tudja eldönteni, hogy mit akar az életével kezdeni?!"

Így igaz. A nőknél folyton változik a vélemény és az életszemlélet.

Én 20 vagyok, és úgy vélekedem mint a kérdező. Lehet én is később meggondolom franc tudja még... én leginkább itt is olvasok rengeteg kérdést a válásról, hova kihez a gyerek stb. Mivan ha akkor megbízhatónak tűnik a párom azt x év után kiderül, hogy mégsem és egyedül neveljem fel? Na azt már nem..

A másik, meg a szülés, hogy órákon keresztül vajúdik, császármetszés akármi, már csak a szülés folyamatára gondolok összeszorul a gyomrom, hogy úristen.

Továbbá én nem tudok hogyan viszonyulni a gyerekekhez, nem megy a gügyögés, babusgatás, ha mindig gyereklátogatóba mentünk olyan idiótának éreztem magam. Szüleim reménykednek benne, hogy a húgom másképp fog vélekedni.

Ha netalán valami csodafolytán mégis elszánnám rá magam, akkor meg csak is azért, hogy megmutassam a szüleimnek, nekem jobban menne.. bizonyítás céljából pedig nem kellene gyereket szülni szerintem.

"gy kávét nem ihatsz meg a barátnőiddel ami mondjuk 1 órás időtöltés, mert nem meehtsz sehova."

Nem igazán értem az indoklást. A gyereknek van apja is, rá lehet bízni, vagy ha kettesben akartok programot, akkor nagymama, testvérek, stb. Vagy bébiszitter. Nem bűn ám, ha 1-2 órát egy kedves diáklány vigyáz arra a gyerekre kb. semmi pénzért.

Kedves Chimera92!

Nem változik, mindig is szerető társra vágytam és egy munkahelyre ahol megbecsülenk. Vőlegényem sajnos nehezen veszi tudomásul, hogy nem lesz gyerekünk de majd beletörődik. Náluk mindenkinek 3-4 gyerek is van. Nálunk ez nem volt "divat".

Felőrölheti a kapcsolatot az évek alatt, hogyha a párodnak eszébe jut, hogy mégis akar gyereket. Mi is így állunk most éppen. Sosem szerettem volna gyereket, a párom sem, de amikor megszületett 2 hónapja az unokaöccse, azóta meg van őrülve, hogy milyen lesz a mi saját gyerekünk majd. Pedig tőlem sosem lesz gyereke. Serdülő korom óta meddő vagyok egy hormonális betegség miatt, amit próbáltak kezelni, több orvos is, de amíg másoknál hatottak a gyógyszerek, addig nálam nem, míg végül elsorvadtak a petefészkeim és most november végén ki is veszik őket. De még így is azt hiszi, hogy lesz majd gyerekünk, pedig ez már nem normális gondolkodás tőle.

Én most már eljutottam oda, hogy szakítani fogok (pedig mi is 4 éve vagyunk együtt), mert ennek így nincs értelme. Csak felhúz ezzel a gyerek témával állandóan, majd lesz másik barátnője, akitől lesz gyereke. Szomorú és fájdalmas, de ez van. Nálatok is csak vita lesz, ha nem változik valamelyikőtök véleménye egyszer.

22N