Nekem kéne istápoljam, mert felbontották az eljegyzést, miközben nem is volt az utóbbi időben jó a kapcsolatunk?

Igazából azért is ódzkodom attól, hogy itt legyen napokat, mert amikor meg lett véve nekem a lakás, meg elkészült, akkor is végigfikáztak mindent. Hogy miért pont ezen a környéken néztem, miért volt nekem fontos, hogy legyen lift és erkély ("le ne fogyj véletlenül", "nehogy 5 lépcsőfokot megtegyél" stb). A lakást én az első perctől a sajátomként kezeltem, fontos volt, hogy olyan legyen, ami nekem tetszik és a stílusomat tükrözi, de mégis otthonos és praktikus. Ezért viszonylag több dolog nagyobb utánajárást igényelt, vagy esetleg költségesebb megoldást. Ez sem tetszett nekik és hallgattom, hogy bezzeg másnak 30 éves korára sincsen lakása. Utána ahogy felköltöztem Budapestre, jött az, hogy szinte ilyen personal shoppernek néztek. Menjek el nekik ide, vagy oda, vegyem át ezt a rendelést, menjek ki az IKEÁBA lefotózni nekik X bútort, vagy vigyek haza két hatalmas dobozt... És akkor még nem nagyon járkáltam autóval itt, szóval volt, hogy a fél napomat eltömegközlekedtem, mert az egyiknek mindenáron kellett egy zara felső, de az 100 forintos szállítást nem akarta kifizetni, inkább vegyem meg én itt és vigyem haza. Ha meg mégsem tetszett nekik, amit kértek, akkor jöttek a plusz körök, hogy mehettem kicserélni... Mikor ebből elegem lett, akkor meg megkaptam, hogy mennyire lusta vagyok és nem igaz, hogy nincs a napomból maximum 10 percem rájuk és hogy ők nem fogadják el azt a kifogást, hogy egyetemre járok és tanulnom kell.

Meg a mostohatesóm is folyamatosan megjegyzéseket tett erre, hogy én egyetem mellett nem dolgozom. De tényleg, naponta fújta a magáét. Hogy én hogy nem halok bele a semmittevésbe, vagy ha kérdeztem, hogy nem-e ér rá hétvégén, az volt a válasz, hogy "nem, tudod valaki kezd is valamit az életével:)" és bármikor találkoztunk, vagy beszéltünk, tuti volt valami beszólása. Pedig én sem a lábamat lógatom, nem tehetek róla, hogy olyan szakon vagyok, ami keményebb, sok a gyakorlat/szeminárium (amiken a jelenlét kötelező), vagy hogy a gyakornoki állásokért nem igazán adnak fizetést.

Szóval itt nem szimpla kibeszélés volt, hanem inkább ez a lelki terror, hogy éreztessük a másikkal, hogy semmiben nem jó, ő a hibás mindenért, romboljuk le az önbizalmát.