Miért nem tudom visszafogni magam ha nem ér haza? Foly. Lennt!

Hát, ez nem lesz egyszerű. Ugyanis ő nem miattad nem jár haza, ez csak ostoba kifogás, nehogy bedőlj neki. Egyszerűen büdös neki az, ami normális embernek (sajnos egyre kevesebb van) a világ legnagyobb kincse. Ez pedig a család. A Te párod lehet, hogy a kora alapján felnőtt, de a viselkedése egy (hüle)gyereké. Nincs kedve felelősségteljesen élni, apaként gondolkodni. Vonzza a haverjai ostoba társasága, nekik akarja bizonyítani, hogy ő aztán nem egy papucs. Csak ehhez nem kellett volna gyereket gyártani. Sajnos nagyon sok "apa" választja ezt az utat. Pedig Neked a saját picidet kellene nevelned, nem őt. Nem akarlak elkeseríteni, de az ilyenek csak megjátszani tudják a "megváltoztam"-ot, és csak nagyon rövid időszakokra. Tedd meg Magadért és a piciért, hogy nem csak eltűröd az életedet, hanem megpróbálod kiharcolni a saját boldogságodat. Az ilyen kis bugrisok szoktak a kocsmában röhögni, hogy ők milyen f.asza gyerekek. Aztán olyan 45 körül már csont alkoholisták, de nekik legalább nem parancsolt soha senki. Arra a picid pont felnő, Te meg almolhatod a leépült apukát. Remélem nem így lesz, de azért gondold ezt is végig.

Nem vagyok 20 alatti, nem vagyok megkeseredett elvált nő, 22 éve élek (nem ilyen) házasságban. Minden jót Neked!

Azért nem tudod magad visszafogni, mert a jelen helyzetet igazságtalannak éled meg.

Nem akarok okoskodni, mivel megvan mér a gyerek, de sajnos sokszor történik olyan, hogy meggondolatlanul vág bele valaki a családalapításba. Ebben élenjárnak a nők, hogy "megfogjuk a pasast" aztán rádumáljuk, hogy legyen mielőbb gyerek is. Nem azt mondom, hogy Te is ilyen vagy, de sok nő azt csinálja, hogy nem méri fel, hogy a srác még éretlen az apaságra, de mégis addig taktikázik, hogy mielőbb meglegyen a kölök, aztán csodálkozik, ha férjemuram nem tudja kezelni a helyzetet. A legtöbb ilyesféle házassági konfliktus abból ered, hogy a két fél nem ugyanazt akarja. Itt dől el az első dominó.

Ez mér csak vetület, amikor látszólag kibékíthetetlen ellentétek kezdődnek, amik megfelelő "kezelés" nélkül váláshoz szoktak vezetni.

Én a higgadt, ráébresztő, párbeszédalapú problémamegoldásnak vagyok a híve, nem az "áztatott kötéllel vár az asszony", aki hajcsavarókkal a fejében csak ordítani tud és hadonászni a sodrófáfal :)))

Kérd meg, hogy szánjon rá időt, hogy megbeszéljétek.

Mondd el, hogy mennyire fel tudnál rá nézni, ha egy kicsit családcentrikusabb és veled meg nagyvonalúbb lenne.

Meg lehetne beszélni, hogy minden héten legyen egy-két nap, amikor te mész csacsogni a barátnőkkel és ő marad a gyerekkel, és olyan, amikor ő megy haverozni. De ezeknek max egy-egy nap/hét kéne lenni. A többi napon lehetne együtt lenni, vagy vendéget fogadni, vagy együtt elmenni, ha valaki tud vigyázni a kicsire.

Amúgy meg a srác nem biztos, hogy szemét, inkább bizonytalan lehet, nem tudja kezelni a helyzetet. Át kell segíteni őt is. Mi férfiak sajnos nem mindig jövünk rá magunktól arra, hogy a családban, párkapcsolatban mi a helyes út.

mi is pontosan ugyanezt lejátszottuk, csak mi alapból épphogy kijöttünk volna a pénzünkből és ő így ment el sörözni folyton... és is kiakadtam elsősorban amiatt h miért van h neki mindig van sörözésre de számlákat nem mindig tudjuk befizetni, és is sárkány voltam egyesek szemében, le is lépett emiatt, egyedül maradtam a gyerekkel, azóta is mindig mondja h vissza akar minket kapni de változni nem akar...

nem vagy te rossz csak egyszerűbb téged annak beállítani...

Azt gondolom erről, hogy amennyiben nem tudjátok ezt a dolgot megbeszélni és ő nem tud változtatni a dolgokon, nem marad más út, mint az , hogy elköszönjetek egymástól.A babának sem jó, ha a szülei veszekednek.

Szemétség, hogy nem enged barátnőzni(hivtál már magatokhoz barátnődet?)mert k urva sok dolog van egy kisbabánál, igazán kivehetné a részét a melóból..vagy akkor miért csinált gyereket???