Hogy lehet feldolgozni ezt a hatalmas fájdalmat? Mit tegyek?

Apukám nagyon anyás volt, mikor anyukája meghalt, teljesen összetört, hasonlóképpen élte meg az elvesztését, mint Te, félt, hogy ő is meg fog halni, onnantól mindent túlreagált, bárki beteg lett, vagy meghalt, hasonlókat kezdett érezni magán, mint ami a másikkal történt. Nagyon nehéz időszak volt, akkor volt 1.5 éves a lányom, ő volt az egyetlen mentsvára, mert az ő mosolya meg bújása mindig elfeledtette kicsit, hogy az anyukáján rágódjon, meg erőt adott neki.

A kisfiadnak egy boldog anyukára van szüksége, hogy egészségesen fejlődjön, ha feszült és szomorú vagy, azt ő is megérzi.

Inkább fordulj Te is pszichológushoz, csak mielőbb értékeld újra az életet, mert az megy tovább, és a mában élj, a babádnak most van szüksége Rád. Apukád fentről figyel titeket, átadta a helyét az új életnek. :)

A családban többen voltak így, akik a kicsi érkezése előtt haltak meg, vagy nem sokkal születése után. Biztos, hogy figyelnek fentről, majd mikor a kicsi mutatja, megnyugtató lesz. :)

Én se hittem, amíg a saját lányom nem mutatta, hogy mit lát, amit én nem látok, megdöbbentő volt. Viszont azóta elhiszem, hogy halálunk után is "élünk", és ők már jó helyen vannak, és visszanéznek ránk. :))

Kedves Kérdező. Őszinte részvétemet nyilvánítom. Én sajnos nem tudok csodaeszközt ajánlani, mindössze egy könyvet javaslok. Talán furcsának fog tűnni, de pont egy olyan könyvet ajánlok, amely a végső dolgokkal foglalkozik. Úgy vélem, hogy minden területtel úgy tud az ember tisztába jönni, ha valamennyi ismeri az adott terület különféle vonatkozásait. A könyvet egy néprajztudós írta, aki foglalkozott ezzel a kimondhatlan, tabuizált területtel:

Kunt Ernő: A halál tükrében, Budapest, Magvető Kiadó,1981

Talán ez kissé más fényben láttatja a dolgokat.

"Kérdező, én is pszichológust ajánlok: ellenben a templomot NEM ."

Én ezt annyival egészíteném ki, hogy nem szakember helyett.

Kérdező!

Keresd fel édesanyád orvosát.