Szüleimet zavarja, hogy 24 évesen hétvégén 10-11-ig alszom. Ez tényleg nem normális?

Szerintem ez olyan dolog, hogy egy normális családban a szülőházad valahol a te otthonod is marad, ahol a szüleid szívesen látnak még abban az esetben is ha csak "henyélsz" és nem egész nap velük vagy.

És szerintem régen rossz az, ha valaki a szülők kihasználásaként éli meg, hogy valaki hétvégén pihenni is szeretne, még ha ezt a családi házukban is teszi.

Én az összes normálisan működő családban azt látom ismerősi körben hogy szívesen járnak haza a már felnőtt gyerekek és a szülőket nem zavarja ha pihennek vagy degradálóan "henyélnek". Pont azért, mert tudják, hogy egész héten dolgoztak, hajtottak.

És számomra akárhogy nézem nem normális az ilyen "én házamban te ne dögöljél" meg "ha nem csinálsz semmit, takarodjál innen" gondolkozás. Ha zavarja, hogy ott a gyerek akkor mondja azt és ne ugráltassa "csak mert" alapon.

Vagy hát lehet ezt csinálni, csak aztán ne csodálkozzon senki, ha a gyerek le se fogja szarni a szülőt a későbbiekben, hiszen ő is megkapta, hogy "ne itt dögöljél" ezt fogja vissza kapni a szülő is.

Nekem időnként kifejezetten jól jött volna, ha tudok "otthon" pihenni.

Évekig voltam kollégiumban 3-4 fős szobákban. Később is csak szobát tudtam bérelni mert hát "örülj, hogy felneveltünk" alapon nekem nem járt lakás és semmi támogatás.

Amit elfogadok, mert ezek anyagi dolgok.

De jól esett volna, ha legalább hétvégente fel tudok töltődni.

Ehelyett egyetem alatt ment a "tudsz pár percet segíteni?" kérdés, amiből az lett, hogy elment a hétvégém. Vagy apám simán felvert reggel, mert "dolgozni kell" az le volt szarva, hogy előtte hajnalig tanultam mert vizsgára készültem.

De ha semmit nem kellett csinálni, akkor is felkeltettek csak azért, hogy ne aludjak hanem "csináljak valamit" meg "menjek ki a levegőre". Szimplán "mert csak" alapon. Hozzátenném ő munkanélküli alkoholista volt és konkrétan semmit nem csinált, azért is csicskáztatott minket.

Na meg attól, hogy otthon van az ember, néha vágyna egy kis egyedüllétre.

Én megmondom őszintén nem feltétlenül azért mentem "haza" mert annyira a szüleimmel akartam lenni, hanem néha azért, mert jól esett volna csak pihenni és nyugiban lenni a saját szobámban.

Lakótársakkal éltem, munkahelyemen folyamatosan 4-5 ember vett körül, tömegközlekedéssel közlekedtem. Egész életemben vagy tanultam, vagy dolgoztam.

Az alapvetően introvertált személyiségemnek szüksége lett volna rá, hogy néha "offline" legyen szociálisan.

Ha ez kihasználás hát legyen kihasználás.

Részemről annyit sikerült ezzel elérni, hogy néhány havonta néztem haza, azt is leginkább testvérem miatt. Apám azóta meghalt, egyszer nem mentem ki hozzá a temetőbe. Anyámmal meg minimalizáltam bármiféle kapcsolatot.

"Ha nem azert vagyok nalad, mert veled akarom tolteni az idom, hanem mert valami egyeb hasznom van belole, azt hogy nevezned?"

Mint mondtam, egy normális szülő-gyermek kapcsolatban az otthon az a gyerek otthona is. Pont ezért nevezik úgy, hogy "otthon" és nem úgy, hogy "nálad".

És sajnos ilyen alapon fordítva is teljesen igaz az állításod.

Hiszen a szülő is a maga érdekében cselekszik amikor azt mondja "vagy velem vagy, vagy segítesz, vagy ne gyere ide". A szülő is azt nézi, hogyan lehet haszna a gyerekéből.

Nekem ez is eléggé úgy hangzik, mint a kihasználásnak egyfajta definíciója.

Csak hát innentől nem család a család.

Horror pornó, jókat érsz. Tudsz normálisan vitázni, ez nagyon ritka. És elfogadom az álláspontod. Én viszont a szülők álláspontját szeretném megjeleníteni, mert azt senki nem teszi itt, ahogy a pontozás ól is látszik.

Tehát van az egyik véglet, hogy a szülő élete végéig gondoskodjon a kis utódokról. A másik, ha a gyerek kirepült és utána hazamegy, akkor csak vendég. Szerintem, ha valaki kirepült, akkor vágja el a köldökzsinort is.

A normális szülő szerintem nem köteles a felnőtt gyerekét kényeztetni. Persze segítheti olyan szinten, ami számára még nem megterhelő.

Ami az "otthon" témát jelenti, ebben egyetértünk. De, akkor az tényleg azt jelenti, hogy ott mindig van egy szobás, nem pedig hotelszobád. Tehát hazamehetsz bármikor, de önellátó módon alapvetően. A kérdező vszínű nem így jár el. Nyilván költői túlzásokkal leírva, de nekem az jön le, hogy pénteken este hazamennek és kezdődik a wellness hétvége. Vasárnapig fekdécselés, aztán mikor már jól lerabolták a hűtőt usgyi haza. Persze, ha a szülő ehhez aszisztál, akkor ez is normális.

De igazából itt a kérdés, hogy mi az a minimum, amit elvárhat a szülőktől a kirepült fióka? Hogy mi az a minimum, amit vállalsz, amikor eldöntöd, hogy gyereket szeretnél? És ez nehéz kérdés. De az biztos nem jó, ha a gyerek életed végéig a nyakadon lóg...

"A normális szülő szerintem nem köteles a felnőtt gyerekét kényeztetni."

Ezzel egyetértek, de azért az, hogy hagyja szerencsétlent legalább hétvégén pihenni, az nem "kényeztetés". Ellenben ha valakit felversz csak azért, hogy fent legyen, az egyértelműen nem normális dolog.

Ráadásul egy 24 éves egyetemistáról beszélünk, aki mellette dolgozik is. Szerintem ebben a korban még van egy átmenet a "leválás" és a "gyerekkor" között, és a leválás maga egy folyamat, ami átmenettel történik.

Pont ez a lényeg szerintem, hogy nem egy köldökzsinór amit elvágsz aztán szia. Hanem van egyfajta átmenet és van egy kötődés ami egy normális családban mindig megmarad.

Persze, vannak határok, vannak élősködők akár szülői akár gyerek oldalról. Ez tény.

De én azt látom, hogy a legtöbb ismerősömnél működik ez a "kötelék" oda-vissza, mert a szüleik is szívesen látják őket, cserébe a szülők is többször fent vannak akár több napra.

És valahol pont ezt látom a legtöbb szülő ismerősnél is, hogy a gyerekének mindig "van egy szobája". Ami az övé, ahol mindig szívesen látják, legyen 20,30 vagy 50 éves mert ilyet is ismerek.

Persze megértem azt is, ha valaki túlzásba viszi a lustálkodást és egész hétvégén semmit sem csinál, cserébe elvárja a kiszolgálást és ez nem tetszik a szülőnek.

De a kérdező leírásából számomra nem derül ki, mi a valóság.

Ha a fentebbi az valahol elítélendő hosszú távon. De az sem várható el, hogy folyamatosan "használják" a gyereket és szimplán maga a sokáig alvás számomra nem tűnik akkora problémának, mégis sajnos tapasztalatból mondom, hogy sok szülő szó szerint csak használja a gyereket.

Igen a szobakerdesben egyetertunk. De ezeknel az ismeroseidnel is az van, mint a kerdezonel, hogy parjukkal mennek, minden hetvegen, teljes hetvegekre?

Azt gondolom, hogy, ha a kerdezo 11-kor kel, akkor nem O fozi az ebedet. Ha pedig ott a parja, akkor az edesanyja, mint normalis haziasszony osszekapja magat es foz mos takarit miattuk. Ami megterhelo, hiszen neki is van ezen kivul elete.

Igen, teljes hétvégékre, pedig 30+ éves, dolgozó, felnőtt emberekről van szó.

Az ebédfőzésből sem csinálnak problémát, mert vagy elmennek étterembe mint közös program, vagy szerveznek pár órás közös programot valahova és ott esznek.

Vagy a szülő amúgy is főzne ugyanúgy.

És pont ezért nem értem. Ha otthon "döglesz" és csak vendégségbe mész "zabálni" az sem másabb, mintha a szülőknél döglesz és várod a kaját.

Mondjuk alapból azt látom, hogy kezd kimenni ez a főzőcskézés a divatból, aztán mindenki eszik amit akar. Hála a jó égnek.

Akiknél megmaradt ez a szokás, ott az anyuka túlbuzgósága miatt van, ami általában átmegy mártírkodásba, mintha kötelező lenne egész nap főzőcskézni.

Egyik rokonom pont ilyen.

A gyerekei a siránkozást hallgatják hogy ki se tette még ma a lábát a konyhából.

Én meg viccen kívül ha éhes vagyok, mindig beugrok hozzájuk (értsd pár havonta ha otthon vagyok). Mert eddig bármikor mentem, hétköznap, hétvégén, munkanapon, ünnepnapon, ott volt legalább 2-3 féle kaja amivel kínáltak. Ha nem vár senkit akkor is folyamatosan a konyhában van és főz valamit, mintha vendég sereget várna.

Ismerősi körben hallottam már sokszor a "ha találsz kaját edd meg, ha nem akkor csinálj magadnak" mondatot telefonbeszélgetés közben. Igaz ismerőseim olyanok, ha haza ugrik a gyerek sem töltik vele az egész hétvégét. Szerveznek maguknak programot, aztán este vagy másnap beszélnek.

És teszik a dolgukat, függetlenül attól, hogy ott van-e a gyerek vagy nincsen.

"És pont ezért nem értem. Ha otthon "döglesz" és csak vendégségbe mész "zabálni" az sem másabb, mintha a szülőknél döglesz és várod a kaját."

Szerintem a ketto kozott a kulonbseg az idointervallum. Egy ebedet osszerant a mama vasarnapra es egy laza delutant egyutt toltenek. Versus 3 napos trakta, plusz, ha alvas is van, akkor agynemu mosas, furdohasznalat... Oriasi kulonbseg.

Ha elmennek etterembe, mert megtehetik, az megint mas. En a wellneshetvegere mondtam, hogy az tulzas. De igazabol, ha gyereknek 30eves fejjel az a normalis, hogy egesz hetvegen az anyjanal van es ez a normalis a szulonek, akkor ez igy teljesen okes. En azt mondom, hogy nem kell azert leszolni a szulot, mert nem akarja az egesz hetveget fozes-mosas-takaritas haromszogben tolteni.

Ha a gyerek hazamegy es teljesen kulon intezi a dolgait, ellatja magat, akkor a szulo se szol, hogy meddig alszik a gyerek. Bar nekem ez igy kicsit fura, ha a gyerek ennyi idosen hetvegente otthon alszik, de naluk biztos sokkal kozvetlenebb a kapcsolat es szeretnenek minel tobb idot egyutt tolteni.