Dühös vagyok, már nem bírom elviselni, velem van a baj?

Felesleges felvenni, meg a mamának bizonyítgatni, hogy mi történt. Az anyja nevelése, pontosan tudja, hogy meg sem mozdul otthon, és ő gondoskodik róla, így lett nevelve.

Elég megmondani neki, hogy itt ezek a szabályok, be kell tartani! Egy 5 éves gyerek is rég megtanulta volna ennyi idő alatt, hogy az ajtóban vegye le a cipőjét, és csak papucsban jöhet be.

Úristen, ne haragudj, de hatalmas balek vagy te és a férjed is.

Már most rakd ki, ultimátum nélkül. Ugyanis tudod, mi lesz, ha megszülsz? Hazamész majd a kupiba, abban biztos lehetsz. Éjszaka is majd vergődni fog, hogy ő nem tud aludni a picitől.

És el ne hidd neki, semmiféle orvoshoz nem jár. Kérd csak el az ambuláns lapot, hidd el, valami kifogással nem fog adni semmit.

"Ha szólok valamiért meg van sértődve utána és én vagyok a szar."

Ha megsértődik, az az ő dolga, mehet akárhova duzzogni.

Nem vagy szar, maximum azt mondanák rólad, de ez nem tény, csak vélemény.

Más kérdés, hogy én nem is engedtem volna hozzám költözni, de ha már ez van, akkor: "Bélám, a szabályok mától a következők: ha összemocskolsz valamit, letakarítod. Ha bent dohányzol, vagy csak a gyanúja is felmerül, úgy bszlak ki, hogy kondenzcsíkot fogsz magad után húzni. Ha nem tetszenek a szabályok, akkor kívül tágasabb. Továbbá, mivel te is itt laksz, így leszel szíves kivenni a részed mind a munkából mind a költségekből, melyek ennyi és ennyi forintot tesznek ki. Mindjárt elseje, akkor perkálhatod is az első adagot."

Anyóssal ne foglalkozz.

Amikor nekem először tett lekezelő megjegyzést, azért nem tettem helyre, mert gondoltam abból konfliktus lesz. Jobbnak láttam ha a párom mondja, mert az oldja meg igazán, nem hiszem, hogy tőlem elfogadta volna. Párom nem rendezte, és konfliktus is lett belőle. Utána azért nem szóltam oda, mert ígyis mocskolt a rokonok előtt, akikkel jóban voltam, nem akartam, hogy akik magamért megkedveltek, ne kedveljenek ha felnagyítva fesztiválozik rajta. Elérte, hogy nem hogy ne kedveljenek, senki nem hív minket semmilyen családi programra.

Szóval igazából amik a legjobban visszatartottak, azok megtörténtek.

Ezt azért írtam le, hogy megkérdezzem mitől félsz? Anyós rosszat mond rólad, akkor is ha nincs alapja. Félsz, hogy mások elhiszik? Akik fogékonyak voltak rá, azok már rég elhitték neki. Hol árthat még neked? Miben? Tojd le nyugodtan, főleg, hogy tudod, minden gyereke párjával undok.

Én úgy dolgoztam magamban rajta, hogy ne húzzam fel magam az egekig a beszólásaitól, hogy elgondolkoztam mit mondnék neki, ha felhivnám. Eleinte ilyen nyakába zúdítós maszlag volt, mára már letisztultabban tudnám mondani neki a magamét, ha arra kerülne a sor. Írj neki levelet. Ne küldd el, de írd úgy, mintha elakarnád. Segít, hogy ne legyél ennyire befeszülve tőle, és hogy helyre rakd magadban a dolgokat.