Dühös vagyok, már nem bírom elviselni, velem van a baj?

Sógorom már 1 hónapja nálunk lakik. Én úgy tudom, bár nem mondta, hogy nincs sok pénze, amivel nincs is baj, de legalább elvárnám, hogy 1 héten 1x magától felporszívózzon. Ez túl nagy kérés? Látja, hogy cipelek valamit és nem segít, (kismama vagyok) állandóan a telefonját nyomkodja, egy hülye játékot játszik és még enni is úgy eszik, hogy ezt nyomkodja. Teljesen ki vagyok már tőle. Van, hogy evés után nekem kell elpakolni utána, van, hogy a felét elpakolja (ami hűtőbe való)Páromnak sem segít, ő azt mondja, hogy miért szóljon neki, ha magától nem veszi észre, hogy segítségre van szüksége (pl múltkor a kéményt javította és fel-le kellett szálljon a létráról, dolgokat leadni, én segítettem amikor tudtam, bár főztem és takarítottam, de a nehéz dolgokat nem tudtam levenni tőle)

Ha összetakarítok bejön a házba és hiába van neki kirakva papucs nem veszi át, hanem akár sáros cipővel is képes végigmenni a házon, ami engem nagyon dühít. Plusz észrevettem 2x, hogy benn cigizhetett a szobába, amit persze ő letagadott. Vettünk kb 2 hete egy új plüss puffot és valamelyik nap mikor esett az eső a sáros lábát rátette, persze nem láttam, csak hogy már sáros az új plüs oldala....

Olyan, mintha anyósom duruzsolna a fülébe. Egyik hétvégén hazament anyósomékhoz, anyósom mondta a férjemnek, hogy az öccsének fáj a háta. Mit dolgoztattunk vele?! Mondta a férjem, hogy semmit, egy pohár víztől többet nem emelt meg. Most ismét hazament 3 napra és anyósom megint hívott minket, hogy a kisfia nálunk fázott meg.... Azt érzem, hogy nem tisztel és tojik mindenre. Ha szólok valamiért meg van sértődve utána és én vagyok a szar. Túl nagy dolgot várok el?