Azok a nők, akik "háztartásbeliek", soha nem gondolnak arra, hogy a férj egyszer ott hagyja őt (vagy őket a gyerekkel), esetleg elveszti az állását, megrokkan, ne adj' isten meghal?

Én annyit látok, hogy aki otthon van, annak nagyon rossz kapcsolata lesz a gyerekeivel.

Párom apjának az anyja is otthon volt, HTB-ként, a kapcsolatuk borzalmas. Párom apja nem HTB, de vagy 5 éve nem dolgozik (otthon nem segít, mert az a nő dolga, hiába van a feleségének munkája...) és a gyerekei ki nem állhatják. Besavanyodik otthon az ember, nincs nagyon célja, mert a babából gyerek lesz (abból meg majd felnőtt) kell neki a saját élet, de ha otthon van mindig valaki, az tönkre vág mindent. Nem mindenkinél, de eddig én ezt tapasztaltam.

Azonkívül nekem dolgoztak szüleim és nem lett belőlem rossz ember, ahogy valaki azt írta, hogy elkallódnak a gyerekek, ez hülyeség. Aki akar az úgyis belemegy a rosszba, főleg, ha anyuci-apuci állandóan s.eggében van, akkor aztán kívánni fogja a saját életet.

Kedves japánul tanuló hozzászóló!

Amiket te a gyerekeidért tettél, azt egy bébiszitter is képes lett volna ellátni, ha a férjed annyira jól keres, meg te is annyira menőnő voltál annak idején.

Ezek szerint te 17 év után nyugdíjba vonultál már előre.

Ez egy nyugdíjas tempó, ahogyan élsz.

Bocs, de ha határtalan türelmed van a gyerekekhez, akkor miért nem nyitottál családi napközit?

Ja másét nem bírod?

Én nem értem, miért írta valaki, hogy aki otthon van az depressziós lesz meg antiszociális, stb. Lehet valaki marhára antiszoc és depis, aki nap, mint nap bemegy az irodába és szép lassan beleőrül, van pár film is erről egyébként. Miért ne lehetne boldog az, aki otthon van és vezeti a háztartást? Én jól érzem magam. Ráadásul, mint írtam, vannak barátaim, akikkel gyakran találkozom. A nő, aki nem dolgozik, nem egész nap ül otthon, ha jut szabadideje magára, nyilván nem a gyerek születése utáni években, de előtte és utána, annyi minden csinálhat házon kívül emberek társaságában, tanulhat, utazhat, különféle hobbik között lehet válogatni. És van otthoni munkalehetőség is, én is csinálom. Ugyanúgy munka nélkül is lehet napi szinten emberek között lenni.

És tényleg, minden család maga dönti el, hogy nekik mi éri meg jobban, mi a legjobb a gyerekeknek és a családnak.

"Bocs, de ha határtalan türelmed van a gyerekekhez, akkor miért nem nyitottál családi napközit?

Ja másét nem bírod?"

Ezt pl. MIÉRT kell? Miért kell ismeretlenül rugni valakibe? Ha azt írta volna, hogy nagyon szép kertje van, akkor ráugrasz, higy miért nem megy kertésznek?

Nem igazán értem, miért ítélitek el azt aki megteheti, és otthonmarad, és még élvezi is????

Én nem mondanám hogy határtalan türelemmel, és remek állással rendelkeztem volna, de nagyon jó diplomám van, amit már a baba mellett fejeztem be, jó helyen dolgoztam, ahová visszavárnak, de szeretnék pár évet a gyerekemmel tölteni..... a férjem hála istennek jól keres, megtehetem, de ha elhagy egy ropiseggű libáért, akkor is vannak tartalékaink, és bármikor visszamegyek dolgozni!

De jelenleg kövezzetek meg, de többet jelent nekem egy "szeretlek Anya!" a kislányom szájából, mint bármilyen prémium. Mindenkinek más a preferenciarendszere!

Amúgy meg próbáljon meg valaki egy középvezetői státuszt fenntartani 2 kisgyerek, meg egy munkamániás, kissé trehány férj mellett....

Na abba tényleg bele lehet rokkani... :D

Amin elgondolkoztam, hogy a lányaim ezt értékelni fogják-e, és nagyon remélem hogy igen, és nem leszek kisebb a szemükben!

Viszont mire iskolások lesznek minenféleképpen visszamennék dogozni.....,