Hogy lábaljak ki ebből saját magamtól?

nem körítem, belevágok a közepébe :

A mi családunk sosem volt boldog család, és ez mind egy "apa" miatt. Ő alkoholista volt, egy tapló b*nkó gerinctelen mocskos alak (elnézést a kifejezésekért, de indulat)akinek fontosabb volt az alkohol, és a barátai mint a családja, vagyis mi (én, anyum, bátyám). Én soha sem éreztemn az ő szeretetét, soha nem szeretett minket, csak arra voltunk jók neki hogy eltartsuk. A probléma ott kezdődött hogy 2-szer alkoholos epilepsziás rohamot kapott itthon, mi már ki voltunk készülve idegileg, meg persze be voltunk ijedve, pánikolva, nem bírtuk tovább (én még plkuiszba féltettem is anyukámat, nehoyg idegileg összeomoljon). Ezek után még mindíg nem változott semmi. Csinált egy nagy adósságot, utána lett elegünk, közös megegyezéssel elment itthonról (elköltözött). utána jött a 3. roham akkor is már ki voltunk idegileg, hogy hogy tehette ezt velünk. Tesóm nagyon jól viselte, hisz már majdnem felnőtt (22 éves) de anyukám az idegösszeomlás szélén ált, aztán elválltak (hála istennek).

Ennek már kb 5-6 hónapja, és sajnos ez az egész nem maradt számomra következmény nélkül. Annyira féltem hogy anyukámmal mi lesz, meghogy hogy fogjuk ezt az egészet megoldani hogy kialakult nálam a pánikbetegség. Beképzelek minden tünetet, állandó halálfélelmem van, állandóan félek hogy mivan ha elveszítek valakit a családból (pl anyukámat) stb. De nekem ebből már elegem van, hogy tudok ebből egyedül kilábalni, most hogy ismeritek a hátterét?:S