Mit tegyek? és miért mond ilyenek a saját apám? Hogyan lábaljak ki ebből amiben vagyok?
18éves lány vagyok.
Vannak problémáim mint mindenki másnak, és szeretném megosztani veletek vagyis leirni ami benne zajlik, ami bánt és ami ma történt velem itthon. Senkivel sem tudom megbeszélni ezeket, és teljesen magamba fordultam.
Köszönöm, ha bárki is elolvassa vagy válaszol.
Mostanában nagyon szomorú vagyok,régen egy vidám lány voltam, mostanában mindig könnyes a szemem, sokat sírok és csendes vagyok. Sosem vagy csak ritkán mosolygok...
Együtt voltam egy fiúval 1,5évig. Az elején minden jó volt. Jó volt vele, megbíztam benne, ő vette el a szüzességemet is. Szeretett nagyon. Aztán elkezdett nekem egy két dologban füllenteni, nagyon sokszor veszekedtünk, és mindig igérte h megváltozik. Végül szakítottam vele 1 hete. Úgy érzem sosem leszek szerelme,s és sosem leszek boldog. Tudom ez nem nagy dolog, de nagyon fura és rossz érzés. Minden nap várok valamit, valami csodát vagy egy embert aki segít kilábalni ebből, de minden napom szürke, ugyanúgy telik...
Sokan látják rajtam, hogy szomorú vagyok, de nem olyan emberek akikben megbíznék, nem mondom el senkinek a bajaimat, meg hát nincs is kinek, nem érdekli őket, és nem értenének meg. ezt tudom.
Minden nap remélem hogy szembejön velem valaki, talán akinek tetszem vagy megszólít, vagy ilyenek.
Mások szerint van stílusom és kedves vagyok, meg szép. De az önbizalmam nulla, sosem tartottam magam se szépnek, sem okosnak semmi. Jól is tanulok, végzős vagyok és a félévi átlagom 4,2lett, én voltam az osztályelső. Mégsem voltam büszke magamra, nem vagyok boldog.
Egyszerűen magányosnak, értéktelennek, szomorúnak érzem magam. Az osztályomba meg próbálok kedves lenni, csnedes de szinte nem is létezem mások számára csak 1-2 ismerősömnek. a többiek keresztülnéznek rajtam. Multkor pont tegnap szomorú voltam, erre egy o.társam ilyet szól nekem hogy hiszti k*rva vagyok. Hát rettentő jól esett, én sosem bántom, és mostanában csendesebb is vagyok. Nem tudtam miért érdemeltem ki ezt, bementem a mosdóba és eltört a mécses.
Ami a volt páromat illeti, nos...biztosan jobb lesz neki nélkülem. Sem vele nem jó sem nélküle, de nem játszom vele, hagyom hadd legyen boldog mással.
Ma hazajöttem, mondanom sem kell hogy semmi sem történt a suliba:( pedig csinosan felöltöztem, de semmi, mindegy is.
éppen ebédelek amikor leül mellém apám.
Kérdezi hogy mivan a pasimmal...
Megjegyzem multkor azt mondta hogy én elnyomom a fiumat és sajnálja meg papucs mellettem és egy nyomi vagyok. Ez is jólesett.
Na és mondom hogy hát nemjó semmi, nem vagyunk már együtt.
És elkezd velem orditani, hogy "ha viszket a p*nád csak az kell neked, h meg*ugjanak, mindegy kivel fekszel össze meg hogyan"
Nagyon rosszul esett, majdnem eslirtam magam.
Mondom neki "nem tudsz semmit a szexuális életemről"
erre ő "de tudom hogy csak b*szattad magadat vele..."
Elkezdtem sírni erre ő lehurrogott hogy ne hisztizzek meg ne bőgjek. Meg istenezett... hogy mártir vagyok.
Hazajövök és még itthon sem jó:S Tényleg egy semmi vagyok:'( minden este sírva alszom el.
Én nem vagyok r*banc már nemis feküdtem le vele 3hónapja mert nem volt jó vele...és ezt mondta is neki, csak nem akart elengedni. Hogy lennék r*banc ha ő vette el a szüzességemet. Olyan megalázó ez az egész:(
Teljesen össze vagyok törve:(
Köszönöm annak aki végigolvasta...bocs ha hosszú meg uncsi.
Hétvégente itthon vagyok, unatkozom néha olvasok, takaritok vagy tanulok de ezek csak 1-2órára szólnak.
bulizni nem nagyon járok el, nem vagyok szürke meg ilyenek, csak hát nehéz hazajutnom mert távol vannak a szórakozóhelyek. Már a suliba jelentkeztem jogosítvány tanfolyamra, hogy lekössem magam és kevesebbet legyek egyedül...
Szeretnék új embereket megismerni, 1-2 lánnyal össze is haverkodtam, de fiúkkal nemtudom mostanában. Nemtudom miért:(
úúúúr isten, hát nem semmi az apád
én javaslom neked a Hallgass a szívedre című könyvet. Nagyon sok okosság van benne az életről, a családról, a szerelemről, arról hogy bizonyos helyzetekben mi a helyes...és egyáltalán nem egy elvont könyv. tök jó példákkal szemléltetve van minden stb.
én nem szeretek olvasni de kaptam ezt a könyvet és tényleg nagyon jó, mikor elkezdtem olvasni alig tudtam lerakni :)
remélem segít majd, fel a fejjel
amúgy én is 18 éves lány vagyok
Szia!
Az a helyzet hogy ez "normális" amit érzel, végülis ez volt az első igazi kapcsolatod, és elég sokáig is tartott. Most úgy érzed, hogy soha többé nem tudsz szerelmees, vagy boldog lenni, de ez nem igaz! CSupán idő kérdése, és kilábalsz ebből a rossz hangulatból, mivel csak egy hete szakítottál vele, ezért nagyon friss még a dolog. Próbáld meg lefoglalni magadat valamivel, csinálj olyasmit amit még soha, kezdj el valami új sportot, olvass valamilyen könyvet, ezek mind el fogják terelni a figyelmedet, és lerövidítik a "gyógyulási" időt.
Ami a sulit illeti, egyelőre sztem ne akarj másnak tetszeni, foglalkozz csak magaddal.
Tudom hogy nehéz, de ne törödj az osztálytársaiddal, ilyen állapotban pedig könnyebben a szívére veszi az ember ha valami rosszat mondanak róla.
Ami pedig az apukádat illeti. Nem tudom eddig milyen viszonyban voltatok, de ha így lehurrogott akkor nem lehettetek soha olyan nagyon jóban :S Anyukáddal mi a helyzet? Vele biztos könnyebben meg tudnád beszélni a történteket.
Barátnőid vannak? Sokat tudnak segíteni a közeli barátok ilyen helyzetben.
Addig is fel a fejjel ;)
Jó, hogy leírtad, nem tartottad tovább magadban, az ilyet ki kell adni. Írhatsz privátban is.
Szerintem nincs ebben semmi különös, vagy elítélendő. Egyszerűen most ez van, és fájdalmas. Majd túljutsz rajta. Ami kár, hogy nincs kivel megbeszélned, nem tudsz, nem mersz olyanhoz fordulni, aki megértene, akiben megbízol. Ezért sajnállak. A szakításért nem, mert az élet ilyen, ha szerencséd van, még sokat fogsz tanulni, szenvedni és örülni, talán boldog is leszel. Az élet nem egy folyamatos díszmenet. Ha az lenne, nem is tudnánk róla, mert nem lenne mihez viszonyítani. Aki megéli a mélységeket és magasságokat, annak van élete. Aki mindig csak a langyos vízben vegetál, annak nincs. Most persze nehéz lehet ezt elfogadni, a lényeg, hogy menj valamerre, ne állj meg ott, ahol nem jó neked!
köszönöm szépen mindenkinek aki irt.
a könyvnek meg utánanézek köszönöm.
Talán nem is a szakítás miatt vagyok szomorú, hanem a hétköznapi csalódások miatt meg hogy mindenki bánt..persze a szakítás is bánt:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!