Mit tegyek? és miért mond ilyenek a saját apám? Hogyan lábaljak ki ebből amiben vagyok?

18éves lány vagyok.

Vannak problémáim mint mindenki másnak, és szeretném megosztani veletek vagyis leirni ami benne zajlik, ami bánt és ami ma történt velem itthon. Senkivel sem tudom megbeszélni ezeket, és teljesen magamba fordultam.

Köszönöm, ha bárki is elolvassa vagy válaszol.

Mostanában nagyon szomorú vagyok,régen egy vidám lány voltam, mostanában mindig könnyes a szemem, sokat sírok és csendes vagyok. Sosem vagy csak ritkán mosolygok...

Együtt voltam egy fiúval 1,5évig. Az elején minden jó volt. Jó volt vele, megbíztam benne, ő vette el a szüzességemet is. Szeretett nagyon. Aztán elkezdett nekem egy két dologban füllenteni, nagyon sokszor veszekedtünk, és mindig igérte h megváltozik. Végül szakítottam vele 1 hete. Úgy érzem sosem leszek szerelme,s és sosem leszek boldog. Tudom ez nem nagy dolog, de nagyon fura és rossz érzés. Minden nap várok valamit, valami csodát vagy egy embert aki segít kilábalni ebből, de minden napom szürke, ugyanúgy telik...

Sokan látják rajtam, hogy szomorú vagyok, de nem olyan emberek akikben megbíznék, nem mondom el senkinek a bajaimat, meg hát nincs is kinek, nem érdekli őket, és nem értenének meg. ezt tudom.

Minden nap remélem hogy szembejön velem valaki, talán akinek tetszem vagy megszólít, vagy ilyenek.

Mások szerint van stílusom és kedves vagyok, meg szép. De az önbizalmam nulla, sosem tartottam magam se szépnek, sem okosnak semmi. Jól is tanulok, végzős vagyok és a félévi átlagom 4,2lett, én voltam az osztályelső. Mégsem voltam büszke magamra, nem vagyok boldog.

Egyszerűen magányosnak, értéktelennek, szomorúnak érzem magam. Az osztályomba meg próbálok kedves lenni, csnedes de szinte nem is létezem mások számára csak 1-2 ismerősömnek. a többiek keresztülnéznek rajtam. Multkor pont tegnap szomorú voltam, erre egy o.társam ilyet szól nekem hogy hiszti k*rva vagyok. Hát rettentő jól esett, én sosem bántom, és mostanában csendesebb is vagyok. Nem tudtam miért érdemeltem ki ezt, bementem a mosdóba és eltört a mécses.

Ami a volt páromat illeti, nos...biztosan jobb lesz neki nélkülem. Sem vele nem jó sem nélküle, de nem játszom vele, hagyom hadd legyen boldog mással.

Ma hazajöttem, mondanom sem kell hogy semmi sem történt a suliba:( pedig csinosan felöltöztem, de semmi, mindegy is.

éppen ebédelek amikor leül mellém apám.

Kérdezi hogy mivan a pasimmal...

Megjegyzem multkor azt mondta hogy én elnyomom a fiumat és sajnálja meg papucs mellettem és egy nyomi vagyok. Ez is jólesett.

Na és mondom hogy hát nemjó semmi, nem vagyunk már együtt.

És elkezd velem orditani, hogy "ha viszket a p*nád csak az kell neked, h meg*ugjanak, mindegy kivel fekszel össze meg hogyan"

Nagyon rosszul esett, majdnem eslirtam magam.

Mondom neki "nem tudsz semmit a szexuális életemről"

erre ő "de tudom hogy csak b*szattad magadat vele..."

Elkezdtem sírni erre ő lehurrogott hogy ne hisztizzek meg ne bőgjek. Meg istenezett... hogy mártir vagyok.

Hazajövök és még itthon sem jó:S Tényleg egy semmi vagyok:'( minden este sírva alszom el.

Én nem vagyok r*banc már nemis feküdtem le vele 3hónapja mert nem volt jó vele...és ezt mondta is neki, csak nem akart elengedni. Hogy lennék r*banc ha ő vette el a szüzességemet. Olyan megalázó ez az egész:(

Teljesen össze vagyok törve:(

Köszönöm annak aki végigolvasta...bocs ha hosszú meg uncsi.