Hogy lábaljak ki ebből saját magamtól?
nem körítem, belevágok a közepébe :
A mi családunk sosem volt boldog család, és ez mind egy "apa" miatt. Ő alkoholista volt, egy tapló b*nkó gerinctelen mocskos alak (elnézést a kifejezésekért, de indulat)akinek fontosabb volt az alkohol, és a barátai mint a családja, vagyis mi (én, anyum, bátyám). Én soha sem éreztemn az ő szeretetét, soha nem szeretett minket, csak arra voltunk jók neki hogy eltartsuk. A probléma ott kezdődött hogy 2-szer alkoholos epilepsziás rohamot kapott itthon, mi már ki voltunk készülve idegileg, meg persze be voltunk ijedve, pánikolva, nem bírtuk tovább (én még plkuiszba féltettem is anyukámat, nehoyg idegileg összeomoljon). Ezek után még mindíg nem változott semmi. Csinált egy nagy adósságot, utána lett elegünk, közös megegyezéssel elment itthonról (elköltözött). utána jött a 3. roham akkor is már ki voltunk idegileg, hogy hogy tehette ezt velünk. Tesóm nagyon jól viselte, hisz már majdnem felnőtt (22 éves) de anyukám az idegösszeomlás szélén ált, aztán elválltak (hála istennek).
Ennek már kb 5-6 hónapja, és sajnos ez az egész nem maradt számomra következmény nélkül. Annyira féltem hogy anyukámmal mi lesz, meghogy hogy fogjuk ezt az egészet megoldani hogy kialakult nálam a pánikbetegség. Beképzelek minden tünetet, állandó halálfélelmem van, állandóan félek hogy mivan ha elveszítek valakit a családból (pl anyukámat) stb. De nekem ebből már elegem van, hogy tudok ebből egyedül kilábalni, most hogy ismeritek a hátterét?:S
Szia!
Tudom, hogy nem ilyen válaszra számítasz, de te is beismerted, hogy BETEG VAGY.
Sajnos, ahogy egy tüszős mandulagyulladásból, úgy egy ilyen betegségből sem tudsz segítség nélkül kilábalni.
Esetleg segíthetne korodbeliek társasága, nagyon sok kikapcsolódás, valamilyen hobbi ami leköt.
Hány éves vagy?
Márpedig egyedül nem megy:(
Hasonló cipőben jártam mint te csak 20 évesen.Először azt sem tudták hogy mi bajom van, aztán végre megállapitották.Szintén az apám miatt.Sok orvosnál voltam eredménytelenül.Na akkor megfogadtam hogy majd én egyedül.De csak rosszabb lett,sem a suli sem a barátok sem édesanyám sem a munka nem kötött le,már meg akartam halni.Mire észbekaptam a telefonkönyvet lapozgattam hogy márpedig orvos kell.Találtam is a legeslegjobbat!Nem volt olcsó de 6 hónap rendszeres látogatás meghozta a javulást ill a gyógyulást.A pánikbetegséget nem lehet máshogy legyőzni, a gyógyszer is csak a tüneteket csillapitja(bár nekem már az sem használt).Meg kell találni a megfelelő dokit és a lényeg az hogy TE akarj meggyógyulni.Azóta eltelt 10 év és nem jött elő ez a rossz érzés.
Összefoglalva egyedül nem fog menni, akiktől azt a tanácsot kaptad hogy még a doki sem segit, azok rossz orvosnál voltak (mint ahogy én is az elején).
Nagyon jót tett, és nem szégyeltem egyáltalán, sőt, ha úgy adódott még utána is felkerestem csak hogy tanácsot adjon bizonyos problémákra de akkor már pánikbetegséről nem volt szó!
Hali!
A lényeg az lenne, hogy ne aggódj, de ez , ha tényleg pánikbetegséged van, hülye kérés.
Egyáltalán honnan tudod, hogy ez a bajod? Voltál már orvosnál?
Ha elmész, és rendszeresen szeded, ez a kis probléma elmúlik. Azt írtad, apud epilepsziás. Nem tudok túl sokat (mint aahogy senki se ) a mentális problémák öröklődéséről, de ha nála kialakult, nálad is kialakulhatott valami.
Fontos lenne, hogy eldöntsd magadban, hogy nem akarsz apukádra hasonlítani, és cserbenhagyni a családod. Az orvosok általában csak a gyógyszerekben hisznek, de az agyad olyan csodálatos valami, hogy le tudja győzni a pánikbetegséget. (muszáj, a saját érdekedben. Mert ha félnél kimenni az ajtón,pl az emberek miatt félnél, hogy is tudnál elmenni orvoshoz?)
Vannak természetes gyógyszerek is.
Nagyon fontos, hogy ki tudd értékelni a rohamaid késöbb, nyugodtan át tudd gondolni az egészet .
Felesleges aggódnod, eddig is ti tartottátok el apádat, és olyan nincs, hogy akaratod ellenére legyőzzön az élet.
Fontos küzdened, nem másokért, magadért, és ez az, amitől talán megrettensz
Pedig van a mondás, hogy a kemén yélmények csak megerősítenek.
Sok sikert.
Ha gondolod, írj e-mailt, megbeszéljük.
Teljesen egyedül nehéz megoldani, csak a barátaid, szetetteid, hozzáértők segítségével lehet.
:)
Bocs, most olvastam.
Te honnan jöttél? A pszihológus persze, hogy nem segít, mert nem tud. Ezért nem írhat fel rendes gyógyszert sem. Menny el pszichiáterhez.
(a pszichiáter ORVOS. a pszihológus nem.)
Szia! Lehet, hogy nem leszek túl hiteles, mert fiatalabb is vagyok nálad, de azért leírom. :)
Én is elég sok mindenen át mentem már, ami oda jutott, hogy pszichiátriára járok. Tudom, hogy nem ilyen választ vársz, de szerintem ne csak egyedül próbálj ezen túl jutni, persze az hogy te akarod, már sokat számít. Én nem vagyok pánikbeteg, de velem is vannak bajok, és úgy érzem, hogy jót tesz az, hogy járok egy szakemberhez, akinek kibeszélhetem és még segít is. Mostanában feladatokat állítok ki magam elé, amitől félek, bár nem tudom, hogy ez nálad mennyire tenne jót..
Nem nyújtottam nagy segítséget, de minden esetre én is azt mondom, hogy inkább keress fel egy szakembert, vagy tényleg próbálj kikapcsolódni a barátaiddal, hasonlók, remélem menni fog. 15L
Cáfolnám.A pszichológus és a pszichiáter is egyaránt tu segiteni!
Nagyjából ugyanaz.És nem a gyógyszeren van a lényeg mert az csak a tüneteket kezeli de ettől a probléma még fennáll.
Tökmindegy kihez csak a megfelőlőhöz kell elmenni/megtalálni akiben te is megbizol.Nekem pl tetszett a csoport terápia ötlete is csak addigra már meggyógyultam és nem láttam szükségét.Ha nyitott vagy sokféle gyógymód van a gyógyszerek nélkül is,arra hogy megoldjátok a problémáidat és hogy tudd azt kezelni.Ha kezelni tudod a rohamokat akkor már nyert ügyed van.
Szembe kell nézni a félelmeidel ha attól félsz hogy elveszted a családod sokat időt kéne nélkülük töltened.
A barátaiddal menj el napi több órára, ne vigyél mobilt ne hívogasd öket, és mondogasd magadban hogy minden rendben. A tömegtöl retegtem úgyanígy de sokat segitet hogy minden nap elmentem egy forgalmas helyre hónapokig tartott de használt.
Én is próbálom magamat úgy lefoglalni ahogy csak lehet, néha be is vált, néha nem. Egyáltalán nem akarok rá hasonlítani, az epilepsziás rohamot meg nem örökölhettem mert azt nála az alkohol váltotta ki. Az alkoholos epilepsziás roham nem egyenlő a sima epilepsziás rohammal.
Azt, hogy pánikbetegségem van, csak én tudom. Nem vagyok hipochonder, de a beképzelt tünetek, halálfélelem stb stb. egyértelműen pánikbetegség, ilyenről is már beszélgettem sok emberrel akinek szintén van. Mindenhogyan megpróbálom erről elterelni a figyelmem, néha sikerül, néha nem. Majd meglátom hogy az iskola milyen hatással lesz, meg megpróbálom elfogadni a tüneteket mert azt olvastam és mondták is, hogy ha valaki elfogadja akkor egy idő után eltűnik. Nem tudom igaz-e, de remélem beválik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!