Ugye hogy rendkívül nehéz egy 30 év körüli nőnek társat keresnie, mint egy 30 év körüli férfinak?

Valódi társat, párt találni minden korosztálynak nehéz.

Ismerkedni, randizgatni nagy átlagban valóban könnyebb a fiatalabbaknak, de ebben is vannak kivételek. Én pl 42 év fölött kezdtem egy nagyon hosszú házasság után újra a randizgatást és nem panaszkodom, volt bőven jelentkező, de az is tény, nem sok akadt köztük, aki valóbi párkapcsolatra vágyott volna. 5 év keresgélés után találtam meg a mostani páromat, akivel már egy éve harmonikus, boldog párkapcsolatban élek.

48N

Sok igazság van majdnem minden hozzászólásban, én azt emelném ki, hogy igen, nagyon nehéz 30 felett párt taláni, nehezebb, mint huszonévesen. Aki ezt tagadja, az vagy még nem próbálta ki (ezért nem tudja, miről beszél), vagy hazudik. Viszont nagyon fontos hozzátenni, hogy nehezebb, DE nem reménytelen!

Én 31 éves voltam, mikor megismertem a mostani férjemet (most 33 vagyok, ő 36 lesz), előtte évekig nem volt senkim. Akik komoly kapcsolatra vágynak ebben a korosztályban (plusz-mínusz néhány év), azok párkapcsolatban/házasságban élnek (még - lehet, később majd elválnak, de erre nem lehet várni és alapozni), akik egyedülállóak, azok pedig nem is akarnak családot. Egy nő pedig, harmincon túl már családra vágyik (és ez normális!), nem csak arra, hogy randizgasson.

A fiatalabbakkal sem megy a dolog, mert nekik pedig az a "feladatuk", hogy éljenek, bulizzanak, nem az, hogy egy harmincas nővel családot alapítsanak - és ez is érthető! (Természetesen kivételek mindig vannak, de ha általánosságban tesszük fel a kérdést, hogy nehéz-e társat találni, akkor általánosítani kell, akkor is, ha egyébként nem szerencsés általánosítani.)

A sokkal idősebbekkel (tehát aki nem sorolható a korosztályunkhoz illőek közé) pedig az a baj, hogy a legtöbbnek már több gyerekei van (esetleg felnőtt gyerekek), és nagyon kevesen akarják előlről kezdeni. A harmincas, pár és család nélküli nők pedig gyerekre vágynak. Ami szintén normális dolog (mindkettő), csak ezek a dolgok nagyon megnehezítik a pártalálást.

Mindezek után mégis azt mondom a kérdezőnek, hogy ne adja fel, próbálkozzon, csak egy valamire kell nagyon figyelni: 20 évesen még el lehet lébecolni egy nem túl jó kapcsolatban, de 30-on felül nincs idő arra, hogy valaki éveket töltsön egy teljesen meddő kapcsolatban, csak azért, hogy legyen valakije. Ha nem jó a kapcsolat, reménykedni sem szabad évekig, hogy majd megjavul, mert nem fog! Ami működik, az az elején látszik. 30 évesen van az embernek annyi ön- és társismerete (kellene, hogy legyen!), hogy meg tudja ítélni, érdemes-e energiát fektetni a kapcsolatba. Ami nem működik, azt nem kell erölteni, nem szabad csak azért maradni, mert Úristen, elmúltam 30 és egyedül maradok, ezért görcsösen ragaszkodom az első utamba kerülő facér pasihoz. Nem szabad, mert csak ideig-óráig működik, az eredmény ugyanaz, és gyorsan múlnak a hónapok, az évek... később még nehezebb lesz.

Szerintem pont az a jó, hogy nem ragaszkodsz görcsösen egy kapcsolathoz hanem jól megvagy egyedül is!

Számomra ez nagyon vonzó tulajdonság, mert tudom, hogy az ilyen ember miatt nem kell aggódni, úgy értem tudja kezelni a helyzeteket, határozott, talpraesett stb.

Az más kérdés, hogy sokan nem szeretik a kihívásokat és olyan nőt akarnak inkább akit lehet irányítani. Dehát ők a selejtek. :)

Gyereket pedig nem minden pasi akar. Nekem pl. pont az volt a problémám, hogy szinte minden nő családot szeretett volna már. Én meg jobb szeretem, ha csak ketten vagyunk.

Csakazértis még hozzászólok!

Tisztelt kérdező, elfelejtetted hozzátenni, hogy tévedés az emberi dolog. A másik oldala a dolognak: Hol lenne az emberiség, ha mindenki a Te receptúrád szerint vinné az életét?

29 éves nő vagyok, elég jónak mondott külső-belső adottságokkal. Pár éve akik korombeliek tetszettek volna, mind a 20 éves vagy akár tizenéves lányok iránt érdeklődtek. Velem nagyon szerettek beszélgetni, mert állítólag van némi sütnivalóm, barátkozni, lelkizgetni, mert állítólag a személyiségem alkalmas erre, esetleg kötetlenül "összebújni" (ha hagytam volna), mert ehhez meg a külsőm üt meg egy szintet - de kapcsolatot, azt aztán semmi pénzért.

Aztán elfogadtam egy nálam sokkal fiatalabb, helyes és értelmes srác kezdeményezését. Több, mint fél évig nagy volt a boldogság, de most már kezdenek kiütközni a kor miatti problémák. Szerelemből mentem bele a kapcsolatba, de -már ha lehet ilyet - igyekszem felkészülni a realitásra. Ha bekövetkezik, amit az ismerősök, család, stb. jósolgatnak, nem szeretnék újra próbálkozni,elegem van.

A 20:13-asnak teljesen igaza van! Egyébként 28 évesen ismertem meg a jelenlegi páromat, előtte 5 évigegyedül voltam. A dolog azóta is tart, 3 évvel fiatalabb nálam. És ismerek 32 éves facér pasit akinek nincs ideje nőt találni, de Bécsben él. Neki ugyanolyan nehéz, mint neked. Az önbizalom és a kisugárzás számít. Én 30 felett kerültem csúcsformába, azóta sokkal jobban észrevesznek.

Ne erőltesd, ha itt az ideje a "véletlen" összehoz a megfelelővel, ne görcsölj, fel a fejjel.

38/L