Egy bántalmazó kapcsolatból miért nehéz kilépni?

Vagy van már anyagi függés (közös vagyon, gyerek, lakhatás, esetleg csak a másik fél dolgozik, és csak neki van pénze), vagy van fenyegetés/zsarolás is (ha elmész, szétverlek, megöllek, megölöm magam, szétküldöm mindenkinek a szexvideónkat, kirúgatlak), vagy "csak" az érzelmi függés van, ami talán a legnehezebb.

Ez utóbbi állhat olyanokból, mint hogy

- rajta kívül már senkid nincs, szép lassan leválasztott a családodról, barátaidról (vagy csak bemesélte neked, hogy mind hülyék, nem értenek meg és nem akarnak jót neked), nincs kihez fordulnod, nincs kitől segítséget kérned

- elhiteti veled, hogy úgysem kellenél senkinek, ő az egyetlen aki megtűr, és megköszönheted neki, mert nála csak rosszabb jutna

- elhiteti veled, hogy nélküle semmire sem mennél, semmire nem vagy képes, hülye és béna vagy mindenhez

- ugyanakkor időről időre előjön azzal is, hogy mennyire szüksége van rád, te tartod életben, sajnálatot és bűntudatot kelt benned

Ez általában hosszú idő lassú agymosásának és szisztematikus önértékelés-rombolásának az eredménye, kívülállóként alig felfogható mentális állapot.

Ha gyerek- vagy fiatalkorodban, szülői-, testvéri- vagy iskolai fizikai/érzelmi bántalmazás miatt érezted már azt, hogy talán tényleg olyan nyomorult és elviselhetetlen vagy, hogy senki szemében nem lehetsz méltó ennél jobb bánásmódra, talán az az érzés áll ehhez a legközelebb. Bár nem fedi teljesen, mert abban általában nincs benne az ellentmondásos "szeretet"-faktor.

Milyen jellegű?

Ha azt hallod, hogy megöl ha elhagyod, ha félsz tőle lépni sem mersz. Viszont nem minden esetben ilyen a bántalmazó kapcsolat. Az elején szép minden, szerencsésnek érzed magad. Aztán időnként jön egy-két odaszólás majd még több. Szépen lassan építi le az önbecsülést. Nem vagy elég jó, mégis kinek kellenél? Örülj, hogy van valakid, mert borzalmas vagy... És ha eleget hallod lassan elhiszed, így pedig félsz, hogy semmi sem marad neked, nélküle egy csődtömeg vagy