Miért vetnek meg sokkal jobban egy nőt, mint egy férfit, ha fel meri vállalni, hogy nem akar gyermeket?

Kik vetik meg jobban? Ez szerintem nem abszolút igazság.

Másrészt nagyon-nagyon elszaporodtak manapság ezek a nézetek, hogy nem akarnak gyereket, helyette kutyát macskát tartanak és nevezik a gyereküknek, ami kicsit nevetséges dolog.

Gondolom az anyai ösztön hiányát a nőiség megtagadásaként azonosítják, talán tudat alatt. Én sem értem, amiatt miért kellene megvetni bárkit is, ha felismeri, hogy neki nem való a gyerek és a vele járó minden egyéb. Az egyszerűbb gondolkodású emberek nem tudják elképzelni, hogy egy nő ne vágyjon gyerekre, míg a férfiak esetében, akiknek hagyományosan "nem feladata" a gyerekekről gondoskodás, ez simán átmegy a szűrőjükön.

Nincs igazuk, de nem tudsz mit tenni velük: ha valaki felismeri, hogy a gyerek nem való neki, az legalább nem tesz boldogtalanná alsó hangon 2-3 embert (a nem kívant gyereket és önmagát, plusz a gyerek másik szülőjét, aki esetleg valóban vágyott volna a gyerekre, de nem pótolhatja az anyát), azzal szemben, aki inkább belemegy és szül csak hogy békénhahyják, de végig gyűlöli a gyereket, a világot és a saját életét is.

Ma már csak kevesen tudják, hogy valamikor a XIX-XX. század fordulóján élt egy Otto Weininger nevű osztrák filozófus, aki akkoriban komoly hatást tett a közgondolkodásra, többek között a nőkkel vagy éppen a zsidókkal kapcsolatban. (Ő maga is zsidó származású volt egyébként.)

Nos, ő fogalmazta meg Nem és jellem (Geschlecht und charakter) című főművében azt az elvet, hogy a nő természete (csak) kétféle lehet: anya vagy ringyó. Napjainkban már szinte senki nem olvas ilyesmit, de a felszín alatt ez a vélemény sok társadalmi csoportban azóta is apáról-fiúra hagyományozódott.

És ugye, ha ezt valaki magáévá teszi, akkor, ha egy nő nem akar anya lenni, akkor eszerint a nézet szerint ugyebár csak a másik lehetőség maradt...

Azért szerintem ma már szerencsére nem annyira tömeges az ilyen vélekedés.

Valami nagyon elmaradott népségnél létezik emiatt “megvetés”, akiknél a szaporodás az élet egyetlen értelme.

Nem azt a világot éljük már, amibe érdemes reprodukálni magunkat, kicseszve ezzel a megszületőkkel.

Ez nagyon érdekes, amit írsz #4.

A nőknek akkoriban akkor volt esélyük a megelhetésre, ha férjhez mentek ( és szültek szakmányba). B-terv: prostitúció.

Mivel munkát nem vállalhattak és nem örökölhettek, nem sok opció maradt annak, aki nem vágyott cselédszerepre (selyemruhában is az volt, a neve pedig "Hallgass!").

Tény, hogy egyfajta szabadság ez a házasság és anyaság igájához képest. Ma már nem kell prostinak állni, hogy eltarthassa magát az ember lánya, de nem is csak egyféleképpen prostituálódhat egy ember (és nem is csak nők tudnak...).

Mert amíg a férfi nem akar gyereket addig dolgoz, építi a házát a leendő családjának

míg a nők instagrammoznak.

Mindig lesz kivétel, de 99% ban igaz.

Nem akarok, mar gyerekkoromban eldontottem, nem éreztem soha egyebkent, hogy ezert elitelnenek. Exem mondogatta, hogy majd megvaltozik, meg o szeretne egyszer, na nem is tartott tovabb 2 evnel a kapcsolatunk, pedig nem arultam zsakbamacskat, tisztaztam a legelejen hogy se gyerek, se hazassag.

25N