Manapság vajon a hosszabb (legalább 1 év) párkapcsolatok mekkora része indul szerelemből?

Mi több mint 3 éve vagyunk együtt. Úgymond tiniként kezdtük, akkor fele annyi tisztelettel, toleranciával mint manapság ahogyan viszonylunk egymáshoz.

Igazából nem volt nagy szerelem a kezdetén...csupán tetszett és én is neki, ennyi...

Aztán ahogyan teltek a napok, rájöttem, hogy csak vele tudok létezni és boldog lenni. Rájöttem, hogy már nem értem előtte miért voltam boldog...

Most már annyira elmélyült a kapcsolatunk, hogy gyakorlatilag az életemet sem tudnám elképzelni nélküle. Még most is vannak "szerelmes" napjaim, de ritkábbak azok a bizsergős napok...3 év után kicsit olyanok lettünk mint egy jól összeszokott házaspár:) pedig még nem vagyunk házasok:) (se összeköltözve). Most már inkább racionalitás vezet bennünket döntéseinkben, nem a lila ködből beszélünk, de én nem is bánom. :)

Remélem egy napon azt a bizonyos IGEN_t is kimondhatom az oldalán:)

Szerintem fontos a szerelem, de helyette egy idő után kialakul valami sokkal csodálatosabb dolog és mélyebb, szilárdabb az őszinte tiszta szeretet , az meg nem zárja ki a szerelmet és rajongást...

2o-L