Kapok magamnak élettársat ha 18 vagyok és gyerekem van?

Leírom az én véleményemet.Nyugodtan le lehet pontozni,nem érdekel.Gyönyörű vagy szivem hogy 18 évesen a szüleiden élősködsz egy gyerekkel.Muszály volt neked gyereket csináltatni a pasiddal?Mondjuk most már mindegy.Én a helyedbe a baba 1 éves koráig sehova sem mennék.aztán beadnám egy olyan bölcsibe ahol jól bánnának vele én meg elhúznék ezerrel dolgozni hogy legyen valahova elköltözni és ne a szüleim nyakán keljen élnem.aztán gondolnék a pasikra.de ne az legyen hogy minden héten másik pasival jössz haza mert az senkinek se lesz jó.remélem szerencsésen meg tudod oldani további

életedet.

Utolsónak: bunkó vagy

Igen is jól teszi,hogy a szüleivel van. Rájuk számíthat.

Ne hallgass rá!!!

Jó ez így ahogy most van. Senkinek semmi köze hozzá,hogy te most 18 évesen miért vagy ebben a helyzetben. Igen megtehetted volna,hogy megszülőd és húzol a p..ba. De nem te ott maradtál ahol gondoskodnak rólatok és szeretet vesz körül. Nem gondolom rólad, mint az előző,hogy egy semmire kellő vagy. Az,hogy eszedbe jut, hogy lesz-e társad természetes. S te is írtad nem ez az első rangú kérdés az életedben, mert most a kisfiadról akarsz gondoskodni. Ezért írtam,hogy becsüllek. Mert lehet akkor mikor teherbe estél felelőtlen voltál ( akkor sincs joga senkinek elítélni), de nagyon felelősség teljesen gondolkodsz akkor mikor megszülöd és felneveled. Valószínű, hogy a szüleid sem egészen így gondolták az unokát, de inkább így ,mint,hogy a kukában végezze.

Most még picike ezért sok gondoskodást és idődet igényli, ahogyan nő úgy jut több időd magadra is. S akkor majd nyugodt szívvel hagyod anyukádra ha elakarsz menni valahová. S az,hogy mikor és hogyan kezdesz dolgozni legyen már a te dolgod. Biztos vagyok benne,hogy a szüleid sem akarják minden áron, hogy elköltözz. Nekik is jobb így annyiból, hogy míg egy fedél alatt vagytok jobban tudnak segíteni titeket. Aztán ahogy múlik az idő neked is lesznek igényeid: tanulni akarsz esetleg még,hogy tudj jobb munkát vállalni mint valami 3 műszakos betanítotti. A kisfiadnak is majd keresel bölcsit vagy ovit stb. S ahogy jut jobban időd magadra úgy fog az is alakulni, hogy költözöl-e vagy sem új lakásba a kisfiaddal. Egyedül álló anyaként albérletben lakva dolgozva sokkal nehezebb az élet ( mint ahogy előttem írták), mint ha van mögötted támogató családi háttér.

S ahogy alakul az életed úgy alakulnak majd a kapcsolataid is hidd el nincs semmi veszve.:))

Nem kellene őt bántani!

Mi az hogy minek csináltatta fel magát?

Egy kapcsolatban honnan fogod tudni hogy a másik egyik napról a másikra elhagy?

Lehet hogy már 5 éve együtt vagytok, és egyszercsak minden ok nélkül meggondolja magát és elpakol tőled. És azt nem foghatod arra hogy fiatal, és meggondolatlan volt.

Lehet hogy 100 * jobb anya egy olyan aki 18 évesen szül, és foglalkozik is a gyerekkel , mint egy olyan 20-30 közötti aki csak azért szül, hogy ne kelljen menni dolgozni, és otthon lehessen.

Én 18 se voltam mikor megszültem a fiamat, véletlen jött össze, de nem volt szívem elvetetni, sőt, tudnám agyonütni azt aki elveteti a babáját.

Befejeztem a sulit, leérettségiztem, 3 szakmám is van, dolgozok. Tavaly sajnos az apával összekaptunk, de attól még nem állt meg a világ. Felnőtt emberek vagyunk, nem kell picsogni ilyeneken. A szüleimnél laktam a fiammal 3 hónapot, még helyre nem jöttem anyagilag, és vettem egy házat, így már egy éve kettesben lakunk a fiammal.

És ha valaki egy gyerekkel a szüleinél lakik az nem élősködés a másik nyakán.

egy anya mindent megtesz a gyermekeiért, és az a legfontosabb neki, hogy mindent megtudjon adni, és boldognak lássa. Anyu soha nem küldött volna el minket tőlük, és én se küldeném el a fiam.

Nem a barát, élettárs, férj keresése a legfontosabb dolog az egyedül maradás után, hanem a gyerek, de egy idő után kezd hiányozni az hogy valakivel megtudjam beszélni a gondjaimat, valakihez hozzábújhassak, érezzem, hogy valakinek fontos vagyok.

De ne felejtsd, ha megbánt és rosszul bánik veled az a személy akivel vagy, nem ő a hibás, hanem te! Mert rosszul választottál.:)

Én találtam magamnak barátot, nem discoban, mert ritka hogy oda eljutok, meg már nem érzem magam oda valónak, pedig csak 23 vagyok...a barátommal egy helyen dolgozunk.

Bocs ha kicsit hosszú voltam, csak a véleményem szerettem volna leíni, bár egy kicsit eltértem tőle.

Nincs abban semmi korai :) Ha már éjjel is alszik a pici rendesen, akkor tök nyugodtan el lehet menni olykor olykor. Nem egy újszülöttről van szó. Nekem elég sok barátnőm szült ég előttem, és ők is a gyerekük fél éves korától kezdtek el néha néha szórakozni járni. Azért, mert valaki anya, még gondolhat ilyesmire, ettől nem lesz ő rossz anya. Ha belegondolok, az én szüleim is jártak szórakozni, meg amikor tesóm kicsi volt, akkor is (3 év van közöttünk), tisztán emlékszem rá, hogy pl. szilveszterkor mi sokszor aludtunk a nagymamánknál unokatesóimmal együtt, amíg a szüleink szilvesztereztek, nekünk meg ott volt a parti, élveztük is, hogy mind a négy gyerek (szóval az unokatesók) együtt vagyunk és addig vagyunk fent, amíg akarunk.

Amúgy érdekelne valami: Sokan azt írtátok, hogy egy anyuka ne járkáljon el szórakozóhelyre, hanem üljön otthon a babájával. De ha mégis talál pasit, akkor a gyereket ne vigye magával randira meg ne eressze össze túl hamar a pasival. Akkor most ez hogy is van? Este, amikor a gyerek alszik, ne menjen sehová, de ha nappal találkozója lenne a pasival, amikor a gyereke is ébren van, akkor nyugodtan hagyja másra? Pedig az nyilván gyakrabban történik, mint szórakozni menni. Szerintem nem sokan tudják, hogy milyen egyedülálló anyának lenni, de mégis meg akarják mondani a tutit. Nekem például anyukám szívesen vigyáz az unokájára, ha elmegyek szórakozni, havi egyszer vagy hányszor, de pl. abba ő se menne bele, hogy ahányszor randim van, vigyázzon a fiamra. Én el is viszem magammal, ha sétálni megyünk - mert általában azt szoktuk -, és nem hiszem, hogy ezzel rosszat tennék a fiamnak, amúgy meg sétálni máskor is szoktunk, barátnőimmel, fiú barátaimmal, a gyerek szempontjából ez ugyan az. Csak akkor szoktam anyukámat megkérni gyerekvigyázásra, ha el szeretnénk menni moziba vagy egyéb olyan helyre, ahová nem tudom elvinni (pl most készülünk korizni majd valamikor).

De mondjuk már kicsit eltértünk a tárgytól.

12-13-11-ES

Miért kellett lepontozni a válaszomat? Magyarázza meg valaki.

Hát hallod fogalmam sincs. Én a tiédet pozitívan értékeltem, el nem tudom képzelni, mi gondja volt vele másnak, pláne, hogy hasonlót írtál mint mások, akiknek a válasza sokkal inkább mutat hasznos százalékot.

Van itt egy pár bunkó, akik ezt élvezik. Szerintem tök korrekt volt a válaszod.