A házasság kinek jó a családban?

3-as

A mi esetünkben fordítva volt. Párom nagyon szeretett volna nagy lagzit, én még csak polgárit sem akartam. Végül aztán csak kiharcolta... Akkor neki is csak a haszon lenne a fontos? Nem hiszem, mert egy csóró vagyok :D

29/n

Nem is olyan régen még mindkét fél megtalálta benne a számítását. A nő a biztonságot az utódok neveléséhez, a férfi pedig tudott a világmegváltó terveivel foglalkozni, mert nem aprózta el energiáit/idejét házimunkára. Mára mindez felborult. A férfi családfenntartó szerepe megszűnt. A kardfogú tigrisek kihaltak, hétfejű sárkányok házisárkánnyá domesztikálódtak, ellenséges hordák sem fenyegetik otthonainkat, a régi epikus férfivilág tovatűnt. Nem várnak ránk nagy tettek, be kell érnünk a nejünk által összeállított bevásárlólistákkal. A munkánkba menekültünk, a pénz lett a legyőzésre váró kardfogú tigris, mert ettől legalább újra férfinak érezhettük magunkat. Ma már azonban a nő is keres, adott esetben többet, mint mi. Végképp kihúzták alólunk a talajt, mert a mosogatás nem elégíti ki a nagy tettekre hivatott lelkivilágunkat.

Vidéken még a 60 feletti korosztályban megy a verkli; a férfi kint dolgozik a földeken, hatalmas gabonatáblákat, szőlőt, gyümölcsöst művel, állatokat nevel, rendben tartja a házat és egész évre előteremti a betevőt, miközben asszonya konyhakertet művel, főz, mos, takarít, gyereket nevel, a szapora, de kis volumenű dolgokat hajtja végre. Vállt vállnak vetve teszik tehát dolgukat, és esténként az egymásra utaltság magasztos érzésével bújhatnak össze. (Már ha van kedvük.) A városban mindebből mi maradt?