Igaz, hogy sokkal nehezebb azzal lezárni egy kapcsoaltot, akivel együtt is éltünk, viszont együttélésnél sokkal hamarabb elmúlt a szerelmi köd fázisa?

UtolsÓ: nincs kapcsolatom vagy szemlyes kérdésem (biztos ezért van sok időm filozofálni), tényleg csak kíváncsi vagyok. Ezért összehasonlítok két fiktív kapcsolatot, amik csakis az együttélésben különböznek egymástól, amúgy gyanolyan "stinten " vannak. Nem muszáj 5 év, lehet pl. 2 is.

Én amúgy inkább azt gondolom, hogy egyiket ezért, másikat azért nhezebb elengedni, nem ?

Egyébként őszinte leszek : a baráti körömben akik sok ideje járnak, én azokon a legtöbb esetben valahogy nem nagyon látom a szeretetet meg az elmélyülést, inkább a

kisebb vitákat meg a szobatársi viszonyt meg hogy menjünk a Tescó-ba meg hogy mennyi volt a dinnye kilója é. De persze nem látok bele.

(Tudom, h vannak kivételek, meg előbb-utóbb mindenki családot alapít, de a legtöbb kapcsolat véget ér.)

Szóval valahogy akik együttélnek, legtöbbet nekem túl hétköznapi dolgokról (vásárlás, kaja, mikor kelünk,mosogatunk, ..stb.) beszélgetnek, .

Ok.

De ez szerintem igenis fontos szempont, hogy ritkább az iylen irigylésreméltó együttélés.

Nem is beszélve arról, hogy szinte mindenki vágyik a lángolásra is,gondolom, ezért sok a szakítás 1-2 vagy akár 7-8 év után is.

De a kiinduló kérdés pont a nem működő kapcsolatokra vonatkozott.

Arra voltam kíváncsi, miért nehezebb a nem működő együttélésből kimásszni , mint a véget ért szerelmes együttjárós kapcsolatból.

Tényleg annyira hiányozna az embernek, ha véget érne a MikormgyünkaTesco-ba című mindnnapi rutin ?

Tehát kimondottan a már nem működő együttélésekre gondoltam, hogy miért ülnek akár éveket is az emberek azon, hogy szakítsanak vagy sem.