Rájöttem anyu megcsalja aput! Beszélnem kéne vele vagy hagyjam hogy ők oldják meg hiszen felnőttek már?

Szerintem mondd el anyudnak, hogy tudsz mindent, es kerd meg, legalabb most legyen tisztesseges apukaddal szemben, es vallja be neki a dolgot. Elsore varhatoan tagadni fog, de el fog gondolkodni a dolgokon.

Apukadnak meg rossz lesz, de ez elkerulhetetlen, inkabb most deruljon ki, minthogy eveken at hazugsagban eljen. Ha "szabadul", akkor akar o is talalhat maganak egy masik kapcsolatot, amelyben boldog lehet.

Sajnalom, hogy ezt kell atelned, de hidd el, az a legjobb, ha borul a bili. Ha lenne kiskoru gyermek a csaladban, lehet, hogy mast tanacsolnek, de igy szerintem ez a legjobb megoldas.

Nos nem egyszerü helyzetben vagytok.

Elöször is,azt màr régota tudjàtok hogy a szülök viszonya megromlott.

Gondolom édesanyàd se tul öreg,mindenkinek szüksége van egy tàrsra,akivel boldog lehet.

Tudom rosszul esik hogy édesapàtok van a gödörben,de ami nem megy azt nem lehet eröltetni!

Az viszont nem szép,,hogy édesanyàtok tagadja.

Ha màssal nem is,de veletek nagylànyokkal megkellett volna osztania a dolgait,ha nem ismélyebben,csak felületesen,hogy tisztàba legyetek a dolgokkal.

Az hogy mérgelödsz azzal nem lesz semmi sem megoldva.

Ha édesanyàd nem napok,hetek ota folytatja a viszonyt ezel a férfivel,valoszinü komolyan tervezgetnek,de az is lehet édesanyàd nem mer lépni,mert fél az elöitéletektöl,fél a reakciotoktol.

Az én édesanyàmnak is volt titokban folytatott viszonya,nem tudtam neki megbocsàjtani màig.

Nem azért mert a boldogsàgàt kereste,hanem azért mert rendszeresen hazudott,én is meglestem és làttam hogy az àllomàson enyeleg a férfival,aki közel sem volt szimpatikus,aztàn a szomszédok is elkezdtek tölem kérdezösködni,akkor felment bennem a pumpa,és veszekedések közt vontam kérdöre,amivel sajnos arra jutottunk,hogy 3 éve nem beszélünk egymàssal...

Ami a legjobb,ha nem te "köpöd"be édesapàdnak,hanem megprobàlsz édesanyàddal valahol beszélni,ahol nyugodtan lehettek,elmondani neki,hogy megérted,hogy nem boldog édesapàddal,megérted hogy nem akar egyedül maradni,de titokba folytatott viszony nem visz semmi jora.

Legyen öszinte édesapàtokkal,és akàr vàlàs is lesz a vége,de legalàbb nem hazugsàgban kell éljetek,nektek meg nagylànyoknak ott marad a döntés még mindig szabadon,hogy kit tàmogattok tovàbbra is.

Bàr szerintem ti nektek nem szabad haragudni egyik szülöre sem,mindkét oldalt tàmogatnotok kell.

Tudom nehéz,de egy kapcsolat ahol kihült,ott màr nehéz ujra melegiteni.

Nem a ti dolgotok megoldani a szüleitek problémáit.

Ti éljétek a saját életeteket, csináljátok a sulit, dolgozzatok mellette, és amint tudtok, menjetek el otthonról.

Ezt a szüleitek dolga megoldani, ha nem boldogok egymás mellett, akkor nem szabad együtt maradniuk, még miattatok sem. Apukátok nem tud megadni valamit anyukátoknak, amire anyukátoknak szemmel láthatólag nagy szüksége lenne. És annál a másik fickónál viszont megkapná, és lehet, hogy sokkal boldogabb lenne, titeket se piszkálna többé. Ezt, míg kicsik voltatok, nem hiányolta, hiszen, ti, gyerekek voltatok a figyelmének a központja, most, hogy felnőttetek, és kevésbé kell rátok figyelni, most derült csak ki, elfáradtak mindketten, és egymásra elfelejtettek odafigyelni, és most jöttek rá, hogy talán mégse együtt a legjobb, talán mégse ismerik eléggé egymást, talán mégse tudják egymást boldoggá tenni, pedig a boldog család titka ez, odaadni önmagamat neki teljesen, hogy általa még több lehessek, és még többet adhassak, és mindezt kölcsönösen.

Nagyon sok az elhibázott kapcsolat, házasság, a gyerekben látják a megoldást, de nem megoldás a gyerek se, ha valami nem jó, és akkor jönnek rá, amikor a gyerek felnő, és már egyedül is tudja, mit akar, nem kell a szülőnek állandóan a sarkában lennie.

Hagyjátok a szüleiteket, ezt nekik kell megoldani, és ne haragudjatok rájuk, ha egy mód van rá, mert csak még rosszabb lehet, ha felkavarjátok az indulatokat.

Engem apám nem szeret gyerekeként, csak kötelesség voltam neki, öcsémet szereti, anyukámat nem tiszteli, becsmérli azt, hogy anyu "csak tanítónő", mint ha az megvetendő lenne, pedig manapság nehéz pedagógusnak lenni, ember legyen a talpán, aki bírja, anyu is sokszor elfárad. Anyu ezt nagyon fájlalja, hogy apám még úgy bánik vele, mint ha csak egy cseléd volna, nagyon bántja a dolog, és nagyon egyedül van, apám nem törődik vele, nem segít neki, nem vígasztalja, ha rossz kedve van, persze, hogy anyu is olyant keres, aki megérti és emberszámba veszi és nőként tiszteli, és nem nézi le.

Nincs ebben az esetben jó megoldás. Én a helyedben beszélnék az anyukámmal, hogy tisztázza a helyzetet. Apukámnak nem szólnék, a harmadik férfinak meg főleg nem. Hidd el ő a legkevésbé a hibás. Ebben a helyzetben anyukád a hibás, meg apukád, hogy megrengett a kapcsolatuk. Ha nem ez a faszi, akkor egy harmadik lenne, anyukád szeretője. Fölösleges lenne nekimenni, az olyan gyerekes.

Másik oldal pedig az, hogy neked végül is gyakorlatilag semmi közöd a szüleid magánéletéhez. Ha megromlott a házasságuk, akkor majd ők helyrehozzák. Ha akarják.

Bárhogy döntesz, ebből nem lehet jól kijönni, és én innen nem tudom eldönteni, hogy a ti esetetekben melyik lenne a kisebbik rossz.

Én is azt mondom, hogy ezt nem a Te feladatod megoldani, és nem is a nővéredé. Nem tudhatod, mi áll a háttérben - bár látom, próbálsz magyarázatokat keresni arra, hogy miért alakult ki ez a helyzet, próbálod anyukád indokait megérteni - de mindent akkor sem tudhatsz!!!

Hatalmas butaság lenne úgy beavatkozni, hogy a fickót megveretitek - ettől Anyukátok még nem fogja kevésbé szeretni, sőt lehet, a sajnálat miatt majd még inkább ragaszkodik hozzá, és ha rájön, hogy Ti álltok emögött, nagyon rosszul fog neki esni.

Az más kérdés, ha úgy érzed, a fickó egy sunyi alak, aki befolyásolja Anyukádat. Elnyomja? Nem tiszteli? HOgy befolyásolja? Vagy csak arról van szó, hogy úgy érzed, Anyukádnak túl fontos lett ez az ember? Talán fontosabb, mint Ti. Innen fúj a szél.

De a gyerekei szerintem ettől nem lesnek kevésbé fontosak számára. Az anyukátok az anyukátok marad, akármilyen a magánélete, és ha ítélkeztek, csak eltávolítjátok őt magatoktól. Ha mond az ügyről valamit, hallgassátok meg, de fogadjátok el, hogy nem kötelessége beszámolnia a gyerekeinek. Remélhetőleg előbb-utóbb magától rájön, mi lenne helyes.

DE!!!!!! a pasi nem biztos, hogy komolyan gondolja ám ezt a "borítást"!!!!!! Sokszor csak a szájuk jár! És lehet, anyukátok azért nem lép! Vagy lehet, hogy igazából apukátokhoz szeretne visszatalálni, azért ideges, és azért tűri ezt a felemás helyzetet, mert nem akarja véglegesen elhagyni. Ezeket nem tudhatod! Lehet, még Anyukád se fogalmazta meg magának!

Nem kell beavatkozni!

Szia!

Nálunk is én vettem észre 16 évesen, hogy apukám félremegy. Persze ezt elmondtam anyának, aki mindig csak legyintett és annyit mondott, hogy ohh majd rácsapok apád seggére. Ekkor nem tudtam eldönteni, hogy vagy nem hiszi el, vagy ennyire nem érdekli. Végül ész érvekkel meggyőztem és szembesítettem a problémával.

Nem kellett volna. :oS Nem lett volna szabad és ezt ma 8 évvel később is így látom. A szüleim még mindig együtt élnek, bár apum 2 hete elköltözött, majd vissza.

Én magam már nem lakom otthon 19 éves korom óta, először egyetem, majd ösztöndíj és más ország, majd barát összeköltözés, szóval túl sokat nem kapok a dolgokból, de van egy 18 éves öcsém, akin szegényen csattan az érzelmi oldal :o( Nem a szülők miatt, mert normálisak vele, hanem végighallgatja a veszekedéseket, meg a csúnyaságokat otthon.

Szerintem így, hogy nem vagytok otthon olyan sokat ne avatkozzatok bele, egyszer úgyis kiderül, hisz a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát...

Ha meg kitörne a botrány, ne felejtse el egyikőtök sem, hogy ANYUD az édesanyád, APUD az édesapád és mindkettő nagyon szeret titeket. Azt, hogy Ti most fősulisok egyetemisták vagyzok, együtt érték el veletek.

Nem szabad rájuk haragudni.

Van egy kedven Ógörög mesém.

Gyilkosság maitt elítéltek egy embert Spártában. A büntetése az lett, hogy egy lakatlan szigetre számíűzték a kedvenc ételével. Természetesen a nép háborgott.

A férfi másfél év után éhenhalt.

Ezt szoktam kivetíteni az emberi kapcsolatokra is.

Az emberi önzőség egy nagy zsákutcája, amikor azt gondoljuk, hogy 2 ember egy életen át képes egymásba szerelmes lenni és az életüket egymás mellett leélni.

Tisztelet a kivételeknek, mert vannak ilyenek, de tényleg ritka!

Csak ugyebár, több mint 20 évet a hátunk mögött hagyni is nehéz lehet.

Sok szerncsét és boldogságot nektek!!!