Miért ilyen nagyok az elvárásaim? :S hogyan változtathatnék ezen? Kell egyátalán változtatnom? :S

* például nekem fontos az hogy ne legyen szegény ...

* nem panelban szeretnék lakni hanem egy nagy kertesházban, kutyával és macskával..

14 évesen még változni fog ez, hidd el. Ne legyen szegény? Miért elvárod majd, hogy ő keressen rád, és eltartson? Egy kapcsolat arról szól, hogy 2 ember aki szereti egymást, ketten teremtsék elő az álmaik megvalósításához szükséges anyagiakat. Attól, hogy jómódú családban nőttél fel, nincs arra semmi biztosíték, hogy a későbbiekben is így fogsz élni és nem lesznek anyagi gondjaid. (Bár kívánom, hogy ilyen ne történjen Veled!) Viszont most még mindent a szüleid teremtenek elő számodra, nem tudod mit jelent az, hogy megdolgozni akár egy panel áráért, vagy egy régi suzuki áráért... Nem tudod mi az, hogy szerelem.. Ha szerelmes vagy, nem azt fogod nézni, hogy szegény vagy gazdag az illető....

Rengeteg dolgot lehetne még sorolni, de túl fiatal vagy még, azért látod így a dolgokat.

Szerintem teljesen normális, hogy egy bizonyos körből akarsz válogatni. Én is ezt tettem.

Mivel volt vagyonunk, nem akartam, hogy csak a pénzemért kelljek, így elvárás volt a lakás, aztán a diploma, hogy minimális ismeretekkel rendelkezzen, már egy főiskolán is elég sok plusz információhoz jutunk.

Panelban nem csodálom, hogy nem akarsz lakni, áthallatszik még a szellentés is.

Utazni én is imádok és szintén kalandvágyó társat kerestem. Karib-tenger vagy Hawaii ma már 300 ezer ft nettó fizetés mellett és hitel nélkül nem elérhetetlen álom.

Akinek nincs pénze, lakása, diplomája biztosan nagyon rendes ember, de nem túl szerencsés. Te lényegében azok közül szeretnél válogatni, aki szerencsésebb, jól teszed.

14 évesen hol tartasz még az életben:P Természetes, hogy az ember magasra teszi a lécet, de aztán felnő és megtanul mérlegelni, engedni ebből-abból.

Most te csak tanulj szorgalmasan és olyan szakmát válassz, amiből alapvetően magadat is el tudod tartani. A többi jön magától.

És komolyan, ne ilyesmiken törd a fejed.:)

14 évesen én párizsba készültem híres divattervezőnek....

még gyerek vagyok ez ordít! 14 évesen milyen kocsis pasit akarsz? 20 éveset vagy mi?

vannak luxus panellakások is, higgy nekem! egy 30nm-es lakás is lehet 100millió

na meg egy kertesház is lehet 5 millió... nem mindegy.

hawaii meg nem olyan mint a pálmafás utazásimagazinokon és képeslapokon ahogy budapest sem!

és egy dolgot nem árt ha megtanulsz már most: olyan NINCS hogy a gazdag pasi beleszeret a szegénybe és magához veszi és boldogan élnek holtomiglan holtodiglan... PÉNZ PÉNZZEL HÁZASODIK. az egészen más ha átmenetileg kellesz (arra)...

Irigy vagyok rád. Nekem 14 évesen nem az volt a legnagyobb problémám, h úristen, nekem gazdag férj kell.

Az nem baj, h álmodozol ilyenekről, és el szeretnéd érni ezeket a célokat, de ne házasodással, hanem tanulással és munkával, h aztán amikor megismered a nagy ő-t, aki lehet akár csóró is, ne kelljen függnöd tőle, és a pénzétől. Még gyerek vagy, ráérsz ezeken a dolgokon gondolkodni. Jópár évig még anélkül lehetsz szerelmes, h ilyeneken kellene filóznod.

Nyilván sokkal nehezebb annak elindulni, akit a szülei nem vagy alig támogatnak.Nekem volt olyan barátom, akinél havi szinten azt is meg kellett gondolni, hogy egyáltalán egyszer egy gyros pitában belefér-e... Ha fiatal vagy és szórakozni szeretnél, ahhoz pénz kell. /nem mindenhez persze, de egy idő után a sétát, a dvd-ést és a társast is meg lehet unni/

Igenis fontos az, hogy legyen pénze, vagy ha nincs, akkor mindent megtesz azért, hogy ne szenvedjetek hiányt semmiben. A legjobb kapcsolatokat is megmérgezi a pénzhiány.Nem eltartatni kell magadat, hanem igenis neked is ki kell tűzni, hogy szeretném, ha ilyen állásom lenne,vagy ha nem akkor vállalkozó leszek, hogy később ne legyen gond, ha Hawaiira akarsz menni, vagy kertes házban akarsz lakni.