Mégis mi a fenét csináljak? Hogy legyek így boldog?

Lehet, hogy hülye p*csának fogok hangzani - nem vagyok feminista meg véresszájú, független szingli, de amikor csinálok valamit, és nagyon élvezem, néha azon viccelődöm, hogy ,,nahát, ez jobb, mint egy férfi!" Anyámmal találtuk ki ezt a mondatot. Én mindig fiúra vágytam, ő meg túl van egy szörnyen sikerült házasságon, előtte a szülei szörnyű házasságának képével, és azt mondta, hogy egy férfi azért nem minden az életben. Azt mondta, éljek, legyen hobbim, érdeklődjek sok minden iránt, tanuljak, és lesz majd valakim - de ne ez legyen az életem fő témája, célja, hogy miért nem kellek senkinek.

Azt írod, hogy csak ,,búfelejtő" vagy. Miért? Te szerelmes vagy azokba a fiúkba, akiknek csak búfelejtő kell? Nem gúnyolódásból kérdezem, csak arra gondolok, hogy a rossz tapasztalataid miatt nyújthatsz olyan benyomást, hogy szeretetre van szükséged, és ezért kihasználnak, tehát vonzod a búfelejtésre vágyókat. Próbáld meg összeszedni magad, még fiatal vagy - lesz egy jó szakmád, nem is nézel ki rosszul, ahogy írod, barátkozós vagy... Sok minden jöhet még az életedben.

Nagyon igaza van az előző válaszadó anyukájának - véresszájú nem vagyok, szingli sem, de feminista igen :) és teljesen egyetértek vele.

Az exeddel NE találkozz!!! Persze, a társaságod/barátságod kéne neki, meg az, hogy néha megdughasson, de kapcsolatra már nem vagy jó. Na még mit nem, nem szolgáljuk ki! Elhagyott Téged, akkor "részben" sem kap meg, (persze, úgy lenne neki kényelmes).

Na hát nem, Te - ha rám hallgatsz :) - szépen fogod magad, sz.rsz a fejére és és elkezded a SAJÁT életedet élni. Ami nem pasivárásból meg önmarcangolásból áll, hanem tanulásból, önmagad fejlesztéséből, képességeid, erőd felfedezéséből, barátok szerzéséből. Előbb állj a lábadra, és aztán keress kapcsolatot. Mert amíg ez nem történik meg, csak sodródni fogsz, egyik érdemtelen pasitól a másikig. Egy jó adag női öntudat kellene Neked - kihasználni azokat szokták, akiknek alacsony az önértékelésük.

Én ezoterikus bűbájosságok helyett Madonna Kolbenschlag (pszichológus + irodalmár + filozófus) "Búcsúcsók Csipkerózsikának" c. könyvét ajánlanám Neked. És még egy másik könyvet: hasonló helyzetben levő ismerősömnek Simone de Beauvoir "A második nem" c. művét adtam kölcsön, és drasztikus "ébredést" idézett elő nála.

Szedd össze magad, ha gondolod, írhatsz is nekem! :)

sorstársak vagyunk :\

3éve szakítottunk, voltmár pár barátom, de még mindig őt szeretem. 2 éve vagyok együtt a barátommal, de nembirja felfogni, h értelmetlen a kapcsolatunk. énsem vagyok csunya meg bunkó és hülye sem, de még normális barátaim sincsenek. akit szeretek mindig másba szerelmes. én ezt nem értem :\

0.01-es vagyok. Nekem sincsenek barátaim - én is most megyek egyetemre, húsz éves vagyok, ki kellett hagynom egy évet az egyetem és az érettségi között. Itt ragadtam egy kis Pest megyei faluban, ahol senkivel nem lehet beszélni, a pesti osztálytársaimtól elmaradtam, itt senki nem volt, akivel szóba lehetett volna állni... Egy teljes évet voltam teljesen magányos. Nekem is csak a családom volt, meg az a pár ember, akivel a munkahelyen beszéltünk pár szót. Teljesen elszoktam az emberektől, a velük való érintkezéstől. Nagyon kicsi önbizalmam van, nem voltak jók a középsulis éveim, ráadásul nagyon vallásos voltam régen, ami miatt nincsenek meg bizonyos tapasztalataim. Aztán úgy döntöttem, hogy megyek egyetemre, ahol senki nem ismer, nem tudja, milyen vagyok vagy voltam régen - amilyennek ott bemutatkozom, úgy fognak megismerni. Elhatároztam, hogy erőt veszek magamon, és barátkozni fogok. Szerintem neked is sikerülni fog. :) Aztán majd jöhet valaki, aki megérdemli, hogy vele legyél. Tanulj, mert egy másik emberért nem érdemes feláldozni ilyesmit, anyumnak nagyon alacsony az iskolai végzettsége, apám pedig nem engedte azt sem neki, hogy amíg velünk volt gyesen, leérettségizzen és találhasson egy jobb munkát, mint a napszám vagy a gyár. Neked legalább jó állásod lesz, és nem kell valakitől függnöd.

Az exedre szerintem ne fordíts figyelmet. Ha kétszer átvágott és sikerült téged letaposnia, ne hagyd magad még egyszer, csak szenvedés lesz belőle. Fel a fejjel, minden jót! :)