Túl sokat várok el, és csak az újdonság varázsa hajt? Hülyeség lenne lelépnem? Szakítsunk?

Van egy párom, már egy éve az élettársam is. Négy éve vagyunk együtt. Már az összejövetelünk is viharos volt, ő eléggé sokat játszott, kockult, ami mára megváltozott. Mostmár sokkal társaságibb, mindenhol ott van, mindenhol ismerik. Az év végére szeretne egy önálló céget összehozni a haverjával. A kapcsolatunk picit laposnak mondható, bár mostanság vettem észre változást. Sokszor kiborítja, ha hisztizem, ilyenkor eljár a keze, mondván, hogy észhez akar téríteni. Március körül viszonyt folytatott az egyik csoporttárs nőjével, aminek egy részletét megtaláltam az msn beszélgetései között. Állítólag semmi több nem történt egy randin kívül, ami szerinte nem volt randi, csak kávéztak, és nőnapi bonbont kapott a csaj. Utána próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, én sokat változtam barátnőm szerint is. Én még mindig hiányolom a romantikát, és az érintéseket a kapcsolatunkból, ami nem napi szinten megy. Általában akkor érint meg, ha szeretkezünk, ami nagyon szenvedélyes tud lenni. Egyébként általában én bújok hozzá, ő tűri, ha jobb napjai vannak, akkor megölelget, de ez nem mindennapos. Ha nem vagyunk épp együtt, akkor gyakran van msn-en, és ott beszélgetünk. Hívni nem gyakran hív, általában én hívom, ha épp nem vagyunk együtt, és beszélgetni szeretnék. Példának okért, tegnap és azelőtt elég rossz kedve volt, mert nem vagyok túl jól, el van dugulva az orrom, és ő nem tudott aludni, mert a fürdőszobában fújtam az orrom, és arra felébredt, és fáradt volt másnap. Épp ezért elég rideg volt. Ma már másabb, ha épp nem a gépet bújja, akkor egész jókat nevetgélünk.

Igen ám, de pár hónapja van egy srác az életemben, akivel még soha nem találkoztam, csak interneten ismerem. Ő szinte soha nem keres, ritkán jön fel msn-re, de ha én keresem, akkor mindig itt van, és olyan jól elbeszélgetünk, mint eddig csak barátnőmmel tettem. Pár hete elmondtam neki, hogy beleszerettem, ő is belém, de a kapcsolatom korlátoz. Én nem tudom mit tegyek. Ez a srác mondta, hogy rá számíthatok, ha szakítanék párommal, de addig csak barátként tekint rám. Ettől függetlenül iszonyatosan jól elvagyunk, szinte mindenben egyezünk, egyformán vélekedünk dolgokról. Ő is sokat játszik, de amikor egyszer szó volt róla, hogy párom játszani akart, én filmet nézni vele, ezért felpofozott. Erre a srác mondta, hogy ő inkább filmet nézne, mert a játék nem olyan fontos.

Bizonytalan vagyok. Mert a páromat is szeretem, de ezt a másik srácot is. Viszont nem tudom, hogy a másik srác akkor is ilyen lenne, ha már szabad lennék? Mert számomra fontos, hogy naponta beszéljek a szeretett személlyel. Párommal is jól érzem magam, csak amikor szemétkedik, akkor általában én vagyok a célszemély, amivel nagyon meg tud bántani, és nem kér bocsánatot sem. A srácot tegnap óta nem tudtam elérni, ma írtam neki egy sms-t,hogy nagyon aggódom, és ha le is akar rázni legalább életjelet adjon, hogy jól van. Nem sokkal később felhívott, hogy ne haragudjak, de tegnap rossz napja volt, és a telefonját is a melóhelyén hagyta. Talán könnyebb lenne, ha találkoznék ezzel a sráccal, de ő az ország másik végén lakik, ott tanul, és mivel nyáron dolgozik, így csak szeptemberben tudunk találkozni, ha beindul neki a suli.

Én 21 vagyok, ők 22. Mi a véleményetek erről?

Annyit még hozzátennék, hogy párom elmondása szerint rájött, hogy nálam jobbat úgysem találna, és nem csalna meg. Viszont ő jobb szeret egymás mellett élni békében, mint együtt. Ezalatt azt érti, hogy nem gond, ha flörtölgetünk másokkal, ha nincs több belőle. Mert pl én is szexibbnek érzem magam, de egy pasi flörtöl velem, és attól boldogabb leszek, amitől ő is az lesz.

Szerinte ez azt jelenti, hogy külön is boldogok vagyunk, de amikor együtt vagyunk, akkor még boldogabbak. Az együttélés pedig azt, hogy ha külön vagyunk hiányzunk egymásnak, és akkor vagyunk boldogok, ha együtt vagyunk. Én erről nem tudom mit gondoljak.

Abban biztos vagyok, hogy nagyon hiányozna a párom, akárhányszor arra gondolok, hogy szakítunk sírok, de ez a srác is hiányzik, vágyom arra, hogy beszéljek vele. Nem tudom, hogy az lenne-e a legjobb döntés, ha elhagynám, és csak azért érzek így a srác iránt, mert elmúlt a kapcsolatunkból a pezsgés, amit pedig tudnánk javítani, bár párom ezt a kérésemet sem veszi túl komolyan.

Szerintetek mit tegyek? Ti mit tennétek?