Kinek van szinte már tökéletes házassága / kapcsolata? és az hogyan működik nálatok?

Na, egyszer megyek el a géptől, akkor hívnak visza "jótanácsért". A Gyakorló feleség volnék ... És igazán sokmindent nem kell leírnom már, leírták jól előttem.Sokan összekeverik a ragaszkodást a szerelemmel. Közös emlékek miatt nem érdemes együttmaradni, meg a lakás miatt. Egy kapcsolat olyan , mint egy kert, sajnálom jobb hasonlat nem jut eszembe. Minden nap ápolgatni, "gazolni" kell, mert különben ellaposodik. Onnan lehet megtudni, hogy rossz a egy kapcsolat, hogy egy idő után az egyik fél (vagy mindkettő) "elfelejti" ezt a munkát, vagy ha látja is hogy a másik erőlködik, ő maga nem tesz lépéseket. Nem vagyok sem tökéletes ember, sem tökéletes feleség, mert írtam nagyon makacs vagyok.De próbálok ezen változtatni.

Az igazi szeretet, szerelem az, ha képes vagy változtatni, hogy mindkettőtöknek jó legyen. Ha gyengének érzed magad ehhez,vagy más körülmények is gátolnak (pl. nem akarja megbeszélni a problémákat, hárít, mindenért téged okol) az már nem szerelem.

Kérdező!

hogy voltál képes eltitkolni a férfi előtt, hogy nem jó vele a szex?? El kellett volna mondanod, akkor lehet, hogy ő sem fogott volna bele veled a ház projektbe. Férfi szemszögből ez nagyon durva átverés és kihasználás, kivéve, ha te sokat ástad az alapot, és a sokat fogtad a malteros kanalat.

Délelőtt 11.58-as vagyok. Írtam egy hosszú választ a kommentekre felmerült gondolataimról, sajnos elrepült. Amire emlékszem:

Hangos szó, veszekedés nélküli a jó kapcsolat? Mindjárt egy ellenpélda a tarsolyomban: anyósomék. Évtizedek telnek el hangos szó nélkül, após szó nélkül teszi, amit anyós diktál... Alá- és fölérendeltégi viszony ez, nem pedig egy jó kapcsolat. A jó kapcsolatban egyenrangúak a felek, a felmerülő problémákat megvitatják. Megint csak mindkét(!) félen múlik, hogy hangos szó nélkül vagy hangosan (bár szerintem még mindig jobb a hangos, mint az alá/fplérendeltség!), sőt, gyakran a környezeten is, amit a házassággal kapsz!

Ja, az én férjem is egyben a legjobb barátom, és egyébként álompárnak is számítunk ismeretségi körben. Amiket írtak: én is tudom, mikor hol van, családjának él, háztartási munkák megosztva, gyerekünk a mindene, sokat játszik vele...stb, ellenőrizgetés szóba sem jöhet. Mindent ketten oldottunk meg a gyerekünk születésétől máig. Nem játszmázós típus, de mivel a játszmákat ismerem, ha mégis, nem megyek bele, és ez a hétköznapokban egyáltalán nem okoz problémát. (A játszma és hasonló könyveket nem ismer, nem érdekli, ezt elfogadom.) Nekünk is közös a számlánk, és semmi káros szenvedélye, ahogy nekem sem (évente egyszer sem iszik, és én sem).

Tehát vannak jó tulajdonságai, erről írtam. Szívesség-dícsérőszavak-ajándék szeretetnyelve megvan, a testi érintésé is, csak a szex sajnos nem úgy...

Csak ahogy írtam, a szex nem stimmel, és az, hogy úgy érzem, egyoldalúan sokat teszek a kapcsolatunkért, míg neki kevesebb is elegendő lenne, ő nem akar egyes dolgokon változtatni, mert így jónak látja... Sokat változott ebbe az irányba, de mégsem eleget. Tulajdonképpen itt azt kell nézni, hogy mi a legjobb. Mert most még mindig ez a legjobb kapcsolat nekem, amiből választhatok, csak érzem, ez nem megy így örökké, és tennék érte. De nem tudok... mert neki kellene... na mindegy, nem az én dolgomról szólt a kérdés, aki akarja, leszűri magának, amit lehet.

Sokan ellene szóltak, de annak is igaza van, aki azt állította, a leírtakra figyelés nem garancia a jó házasságra. "Nem hátrány, de nem is biztosíték". Szerintem nemcsak hogy nem hátrány, hanem egy alap, amiket itt olvastunk, de az nagyon igaz, hogy nem biztosíték!! Mert mindenki változik, és a párod jövőbeni döntéseit (még a magadéit se) nem lehet megjósolni. (Pl. mi van, ha "kiszáll a közös projektből", neki elég az addig elértek, neked meg nem?) Popper Péter, aki sok okosságot mondott a kapcsolatokról (is), 4-szer nősült - nem ok nélkül! Akit érdekel, nézzen utána e témának is.

A tökéletes kapcsolatot csak keressük, az irodalomban, művészetekben ezt valahogy úgy fogalmazzák meg, hogy keressük a tükörképünket, életünk végéig, ami kiegészít minket, amivel teljesnek érezzük magunkat, amivel tökéletessé válhatunk - de nem kint, hanem bent találjuk, mindenki magában.

11.58

(36 éves nő)