Kinek van szinte már tökéletes házassága / kapcsolata? és az hogyan működik nálatok?

11,40 vagyok, kedves Kérdező, nagyon szomorú, amit írsz...

Hogy változnod kell a párodért, ő meg nem változik...

Ne haragudj, nálam ez nem szeret...

Ha másmilyennek szeretnétek látni egymást, akkor most kibe vagytok szerelmesek? Fantomba, aki nem létezik? Mert nem létezik, ti ugyanis nem olyanok vagytok. Próbálsz változni, de miért? A párod szeretetét nem kell(ene) kiérdemelned "javulással", a szeretet nem érdem kérdése.

És őt miért akarod megváltoztatni? Az már egy másik ember lenne.

Ráadásul a változásodat nem is értékeli, mert ő meg se próbálja. Egyoldalalú erőfeszítés az egész, az látszik belőle, hogy alárendeled magad neki, pedig a kiegyensúlyozott kapcsolatokban egyenrangú partnerek vannak...

Ráadásul a szex sem jó... ez mindig rossz hatással van a kapcsolatokra, a kielégítetlen ember frusztrált, hisztis.

Valószínűleg ezért van nálatok annyi veszekedés.

Kb. erről írtam olyan sokat, akkor még nem olvastam a commentedet... Nem szabad éveket fecsérelni rossz kapcsolatokra. Sajnálom...

Minél hamarabb lépsz, annál előbb leszel boldog.

33N

Szerintem a kölcsönösség az alapja mindennek. Egy fecske nem csinál nyarat - ez nagyon érvényes a hézasságokra. Ha mindig csak az egyik fél enged, az egy idő után megelégeli, a másik meg attól érzi becsapva magát, hogy neki is kéne engedni. Úgy látja, a kapcsolatukban ez korábban nem volt meg, és mégis működött.

"én hajlandó vagyok változni, már sok mindenben változtam érte, változtattam ő viszont nem."

"a sex sem a legjobb"

Nálunk ugyanez volt az elejétől. A szexre azt mondták: "ha már az elején se... akkor mi lesz később? Ha gyerek lesz, és még azt is figyelembe kell venni?" Azt hittem, majd mindent megteszek, és az is jó irányba alakul, de nem így történt... mennyiségileg-minőségileg is romlott...

Nagy lecke volt: a párkapcsolat attól "pár", hogy ketten tesznek érte. A férjem valóban jó irányba változott, de ezt keveslem, és nem tudom, mi lesz ebből, mert nem mindegy, mennyi energiát fektet bele az egyik (sokat feladó) fél, mert ezt az energiát fordíthatná másra is. Elfogadható a helyzet kompromisszumokban, így is lehet élni, csak érzem, sokat feladtam, és nem kaptam érte cserébe. Szexuálisan nem elfogadható.

Szerintem attól jó a házasság, ha mindketten ugyanabba az irányba tartanak. Minél jobb a házasság, annál jobban kiéli benne önmagát mindkét fél (egymással és külön-külön is). Tökéletes nincs, csak azt megközelítő. (Életünk végéig keressük a tükörképünket a bölcsek szerint, azt hiszem.)

És a közös ház nagy érték, de semmi a feladások árán leélt élethez képest.

Házasság után (de főleg közös gyerek után!) sokkal bonyolultabb ebből kilépni, ezért ezt nagyon meggondolnám!

Én tökéletesnek érzem a kapcsolatomat. 6 éve vagyunk együtt, 3 éve házasok, van egy 2 éves csemeténk. Eddig 2 alkalommal veszekedtünk, de az sem volt annyira vészes és akkor sem egymással volt bajunk. Igazából szerintem szerencse kérdése. Találtam egy olyan férfit, aki ugyanazokat az értékeket tartja fontosnak, amiket én is. Semmi káros szenvedélye nincs, alkoholt is max évente 2-3 alkalommal iszik, de részegen még soha nem láttam. Régen mondjuk dohányzott, de mikor elhatároztuk, hogy babát szeretnénk, akkor leszokott velem és azóta nem gyújtott rá. Időben hazajön minden nap, ez is fontos számomra. Ha valamit el akar intézni munka után, akkor mindig tudom, hogy hol van, mikor jön. A pénzügyekben is megértjük egymást, hasonló céljaink vannak és haladunk is előre, közös bankszámlánk van. Minden hónapban fizetés után kifizetjük a számlákat, átutaljuk a havonta megbeszélt összeget a megtakarítási számlánkra, megveszünk mindent amire a hónapban szükség lehet és ami pénz marad, azt elfelezzük és mindenki arra költi, amire szeretné.

Ami pedig a bónusz, hogy rengeteget foglalkozik a gyermekünkkel, segít a házimunkában is és bármi másban, amire megkérem. Persze vannak dolgok, amikben kompromisszumot kellett kötnünk, de a fontos dolgokban egyezik a véleményünk. Ami nagyon fontos még számomra, hogy nem harcolunk egymás ellen és nem akarjuk megváltoztatni a másikat. Úgy érzem, hogy nekem ő a tökéletes társ. Vannak azért neki is bogarai, én sem vagyok egyszerű eset, de valahogy összeillünk.

Nincs tökéletes kapcsolat, csak akkor ha mindketten tesznek a kapcsolatukért valamit. Meg kell tanulni egymás szeretetnyelvén "beszélni".

Szeretnyelvek:- szívesség szeretnyelve

- testi érintést szeretetnyelve

- dicsérő szavak szeretnyelve

- ajándékok szeretetnyelve

Meg kell vizsgálni a párotok, hogy neki mi a szeretetnyelve és azt sugározni felé. Hidd el hogy működik. Persze a párotokkal is meg lehet beszélni a dolgot.

Olyan, hogy tökéletes kapcsolat, nincs. A kompromisszum készség fontos, de a házasságot nem az tartja össze.Előbb utóbb betelik a pohár, és következik a robbanás.Ami talán a legfontosabb, megkeresni a társunkban a szimpatikus, szeretni való tulajdonságokat.Mindenkinek vannak ilyen tulajdonságai.Nekem a feleségem a legjobb barátom is egyben.

Ha egy életre válasszuk egymást, a legfontosabb a társunk.

Ha ez így van, nincs gond a gyerekekkel, ők csak a párkapcsolat gyümölcsei.Mikor felnőnek, szabadon tudnak önállóan élni.Ők is letudnak válni rólunk érzelmileg, mi is róluk.Ami még fontos, a zavaró körülményeket kizárni az életünkből.

Volt egy házasságom, ami 15 évig tartott.A mostani 1975-óta, jól működik.