A szegényebb/tanulatlanabb szülők miért nem akarják a gyerekük társadalmi mobilitását?

A 4-est kiegészíteném annyival, hogy a társadalmi rétegek alján a gyerekek nagyon sokszor a hiányos fogamzásgátlási módszerek miatt születnek, nem azért, mert átgondolt családi döntés nyomán ezek a szülők annyira akarták volna azt a gyereket. És bármily szomorú, ezek a szülők sokszor nem akarnak semmit tenni a gyerekért, idegesíti őket, nem éreznek irántuk szeretetet, és saját nyomoruk okozta frusztrációját vezetik le rajtuk. Márpedig egy ilyen ember kifejezetten örömét leli majd abban, ha az ő gyereke is olyan megkeseredett lesz, mint ő maga.

Ahol a gyereket szeretet veszi körbe, igazi szeretet és nem képmutató, ott a társadalmi réteg szintjétől függetlenül törekszik rá a szülő, hogy a gyerek érjen el nála többet.

Nem minden csóró szülőnél van így. Amelyiknél így van, ott az alábbiak az okok:

- elhiszi azt a demagóg dumát, hogy csak a kétkezi fizikai munka az igazi hasznos munka, annak van értelme, mert annak több közvetlen, kézzel fogható haszna van, mint az irodai munkának

- azt hiszi, hogy elszáll magától a kölök, ha szellemi munkát fog végezni

- azért vállalt gyereket, hogy legyen, aki majd a szaros pelenkáját cseréli felnőttkorában - na hát az nem abból a gyerekből lesz, aki felmegy Budapestre és mondjuk jól megél egy multis keresetből, de annyit már nem keres, hogy a szüleit is fel tudja költöztetni vmi olyanba, ami nekik is tetszene

- fél a változástól, ő maga pl. nem hajlandó a kis zsákfaluból felköltözni, mert megszokta, meg ismer mindenkit, és ettől félti a saját gyerekét is

- az a gondolat van a fejében, hogy csak akkor család a család, ha heti-havi szinten mindig tudnak találkozni, időt együtt tölteni, fél, hogy nem tud majd unokázni

Ú, de imádom a négyes választ!

Igen, sajnos sokan a saját sikertelenségeikért szeretik a másikat okolni, ugye a szokásos duma, hogy a gazdag a szegénytől lopta el. Ha pedig a gyerekének mégis sikerül, akkor ahelyett, hogy úgy fogná fel, hogy esetleg neki is köze lehet hozzá (miért ne lenne?), helyette inkább irigykedik, talán még a gyerekét is hibáztatja azért, hogy ő nem jutott feljebb a ranglétrán, beképzeli, hogy lenézi őt. Én ezt személyesen tapasztaltam egyébként, nekem nagymamám ilyen, soha nem néztük le, szerettük és becsültük őt, ő mégis egyre inkább undokabb lett, mert a 3 unokája továbbtanult, elkezdett minket becsmérelni, kritizálni, hogy az egyetemisták nem tanulnak semmit, csak buliznak, hogy keressük a nagy lóvét azzal az ún. "munkával", pedig mi az egy fizikai munkához képest (amit ráadásul ő sosem végzett, tehát ezért is érdekes ez a hozzáállása) és mi biztosan lenézzük őt, aki egész életében becsületesen dolgozott. Nem értjük mi sem, azt gondolnád, hogy ő az, aki a nyugdíjas klubban folyamatosan dicsekszik az unokáival, aztán éppen ellenkezőleg, szinte szégyell minket, amiért nem kapáljuk napszámban a földet napi 12 órában.

Egyik legjobb barátom anyukája még olyan, aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy Magyarországon csak az kereshet jól, aki lop, csal hazudik és a szegényeket teszi tönkre. Erre a saját fia benyögte, hogy ugye tudja, hogy 7 számjegyűt keres, és abból a fizetésből viszi el nyaralni? És nem, nem szegényeket zsigerel ki érte, pont a 4. diplomájáért tanul most, sokszor még hétvégén is dolgozik, csak teszi ezt egy tiszta, élére vasalt ingben, nem kiszakadt kezeslábasban.