Miért olyan elfogadhatatlan a gondolat egyeseknek, hogy egy házas férfi beleszeressen másba is a feleségén kivül?

Nekem azért elfogadhatatlan,mert ha meg is történik,ok,elhiszem hogy megtörténik.De legyen már gerince a férjnek,és váljon el,ne pedig félrekef*lgessen.Abban semmi elítélendő nincs,ha szerelmes lesz.Abban viszont van,hogy mind a két nőt megalázza,a feleséget azzal,hogy csalja,a szeretőt azzal,hogy hülyíti,ahelyett hogy elhagyná a feleséget(azt se könnyű elviselni)és elvenné az új szerelmét.Aki csak félrekef*l,annak bizony csak lábtörlőnek kellesz,cica.

Szerető vagy? Figyelj, egy illúziót ringatsz. A "pasid" nem szeret, még ha ezt is hazudja. Ha szeretne, korrekt viszonyokat teremtene. Tehát, vagy elválna a feleségétől, vagy szakítana veled, hiszen ha szeret, azt akarja, hogy neked a legjobb legyen, és nem akarna megalázni. Ha tudja, hogy nem tudja megadni neked, amire vágysz (magyarul a korrekt párkapcsolatot), akkor inkább otthagyna, minthogy kihasználjon (már ha tényleg szeretne). Ezt most nem rosszindulatból írom, és gondolom úgysem fogod elhinni, hiszen valószínűleg nagyon szerelmes vagy, és elhiszed a tipikus beh.ülyítő sablonszöveget. Amúgy én nem ítélem el a szeretőket, hanem sajnálom őket, hiszen ők is (majdnem) ugyanakkora áldozatok, mint a megcsalt fél. Egy önhitt, önimádó, felfuvalkodott h.ülye manipulációjának áldozatai. Én abban a mondásban hiszek, hogy szerelmi háromszögben mindig az a hibás, akiből egy van. És ez kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül igaz.

15.40 folyt.: amúgy egyszer én is nagyon szerelmes lettem egy élettársi viszonyban élő férfiba. Majdnem szerető lettem én is. De az utolsó pillanatban bevillant a rózsaszín köd közepette, hogy de bizony, csak lábtörlőnek kellek neki. Így végülis nem lettem szerető. Nekem megmaradt az önbecsülésem, a pasinak meg a szánalmas látszatkapcsolata. De megértelek amúgy, tényleg. A legrosszabb az, amikor elhiszi egy darabig az ember, hogy igaz, amit gondol (mármint, hogy szereti a férfi), nem hisz senkinek, aztán később, amikor rájön, hogy mennyire h.ülye volt, legszívesebben elsüllyedne szégyenében.

Mert a szeretők inkább rejtőzködnek és nem nyilatkoznak, a házasságban lévők pedig a maguk igazát próbálják védeni, tehát itt ők, valamint a még tapasztalatlanok vannak többen. Pedig az élet valóban nem fekete-fehér, ráadásul szerencsés esetben hosszú, tehát bármi megtörténhet, csak ezt fiatalon még kevesen tudják elképzelni.

Úgy tudom, újabban ki is került a házassági fogadalomból, hogy hű leszek, meg holtomiglan. Furcsa dolog ez. Két ember általában akkor házasodik, ha a szerelmen túl éreznek a másik iránt felelősséget, tiszteletet, szövetséget kötnek. Aztán jönnek a hétköznapok.És vannak, akik a problémákat megoldják, megbeszélik, de kitartanak egymás mellett. Mások belátják, hogy annál nagyobb a köztük lévő különbség, hogy együtt maradjanak. Elválnak, s keresnek újat. Van, akik erkölcsi normájába belefér, hogy félrekufircolnak, otthon játsszák a makulátlant.Ez utóbbit én nem tudom elfogadni. Ha valaki átveri a párját ilyen titokzatos szerelemmel, akkor miben lehet benne megbízni másban?És ha a bizalom elveszett, minden elveszett. Oké. Az emberre rájön néha a bolondóra, jó lenne szabadon, mint amikor független volt. De ha megtetszik egy cipő, akkor leveszem a polcról, és az enyém? Vannak szabályok, normák. Én biztos nem tudnám átverni a párom, hogy mellette mással hetyegek.De az biztos, hogy sok pasi hivatkozik a rossz feleségére, sanyarú sorsára, de el nem válna semmi pénzért.Az ilyen nem szerelmes a barátnőbe, csak ösztönember.És sunyi. Ha megtudnám a páromról, azonnal elválnék tőle. A házasság a feltétlen bizalmon és őszinteségen alapul, s csak úgy működhet jól. Szerintem.

15.40 vagyok: az is eszembe jutott még, hogy az ilyen emberben (akár férfi, akár nő), nem lehet megbízni. Mert oké, még ha ott is hagyja a párját/férjét/feleségét érted, honnan tudod, hogy x év múlva nem teszi meg ugyanazt veled is? Azaz nem ver át és csal meg téged is majd, mint anno az előző párjával tette? A megcsalás alapvetően moralitás kérdése, hiszen minden kapcsolat ellaposodik előbb-utóbb valamennyire. Egy ilyen emberre nem érdemes időt pazarolni, mert alkalmatlan a korrekt kapcsolatra. Sunyi ösztönember, ahogy az előttem író nagyon jól megfogalmazta.

Szerintem meg van remény,nem is kicsi,hogy elhagyja a feleségét.Az én ismerősi körömben sorozatban jöttek az új nők,szeretők,és a férjek farokfelvágva rohantak az új nő karjaiba,20 év házasság,gyerekek,nem számított semmi,a szerető jött,látott,és győzőtt.Válás,új élet,és a "korosodó" volt férjek büszkén sétálgatnak kézenfogva a 15-18 évvel fiatalabb nőikkel,sajnos baráti körünkben is most már a sokadik ilyen következett be.Kezdek félni..

Ha gyerek is van ,akkor gáz már, szerintem!Én úgy gondolom ,ha elromlik az autóm ,nem cserélem le egyből ,hanem megpróbálom megszerelni,és ha javíthatatlan akkor csere!Az a baj sok férfi ahelyett ,hogy megbeszélné a gondokat ,problémákat ,lelép!