Tényleg a legapróbb dolgokon összevesznek a házasok?

A kérdés láttán gondolkoztam el, hirtelen akartam írni, hogy mi nem szoktunk veszekedni, aztán most jöttem rá, hogy dehogynem.

Csak azért nem maradnak meg bennem, mert többnyire úgy végződik, hogy leülünk és tisztázzuk.

Az apróságokért (fogkrémes tubus jellegű) nagyon ritkán szoktunk, ha mégis, akkor a másik első kérdése, hogy "mi a TÉNYLEGES problémád?".

Azt meg el kell fogadni, hogy ha valakivel együttélsz, akkor igenis lesznek rossz napjai, amikor feszült, türelmetlen. Akkor hülyeségeken is borulhat a bili.

Veszekedni én inkább olyanon szoktam, amikor egy-egy reakcióját nem tartom megfelelőnek, vagy tapintatlan. Nem rosszindulatból, csak nem veszi észre magát.

Nekem szintúgy vannak hülye tulajdonságaim, amit meg ő tesz szóva, néha én is figyelmetlen vagyok.

Hogy a vita mennyire hangos vagy energikus, az már személyiségtípustól függ. Én két percig nagyon gesztikulálva, nem kiabálva, de rettentő határozottan, szinte támadó stílusban adom elő magam. A férjem már rájött, hogy a két percet meg kell várni, addig kipattogom magam, utána lehet velem értelmesen is beszélni.

Ha belém fojtaná a szót egy mondta után, csak még idegesebb lennék.

Ő csendesebb típus és szerencsére észérvekkel vitatkozik. Ezekkel elég könnyen le lehet törni a szarvaimat - ellenkező esetben az övét is.

Amit én szoktam meg nehezen: ha egy vitánál olyan álláspontot mondok, amit jogosnak tart, akkor elnémul és bámul maga elé, ráncolja a szemöldökét. Ezt eleinte ignorálásnak vettem és még jobban belelendültem, azt hittem provokál vele. Később figyeltem meg, hogy bár nem reagált, utána beépítette magába az akkor elhangzottakat. Azóta én is tudatosan figyelek, hogy ha elhallgat, akkor én is kussoljak, mert ilyenkor teszi helyre magában a hallottakat.

Tényleg :(

Sajnos mi mindenen képesek vagyunk összeveszni, bár nem vagyunk házasok, de 6 éve együtt vagyunk és van 2 gyerekünk.

Én leginkább azért szoktam beszólni neki, mert jelenleg itthon vagyok gyesen, így csak én főzök és takarítok, ő pedig magasról sz.rik az egészre. Pl. a cipőit nem képes a helyére tenni, a ruháit a szennyestartóba, az izzadt focis cuccait és a sörösüvegeket szanaszét hagyja, stb. Most nehogy már ne szóljak értük? Nem vagyok cseléd, hogy szó nélkül megcsináljam helyette, így igenis rászólok, hogy pakolja el maga után vagy ha mégis kénytelen voltam megcsinálni helyette, akkor utólag szólok miatta. Ha szó nélkül megteszi vagy bocsánatot kér miatta, akkor nincs vita, de ha felháborodik, hogy mégis miért kellene neki ilyeneket megcsinálnia, akkor bizony kő-kövön nem marad, úgy leoltom! :)

09:29

"Ez szerintem nem igaz, max a rossz házasságokra, amik előbb utóbb válással fognak végződni."

Nem feltétlenül. Az emberek nagyon félnek a magánytól, szívesebben veszekedik végig a napjaikat, mint töltik magányban.

"Kinek érdeke, hogy úton útfélen csesztesse a másikat apróságokkal?"

Az emberiség nagy többségét kitevő buta és sérült lelkű emberkéknek.