Tényleg a legapróbb dolgokon összevesznek a házasok?

tényleg. mindenen összevesztünk. a mosogatástól elkezdve a reggeli ébresztő zenéig mindenen...

nevetni fogtok rajtam, de:

megvettem a "Férfiak a Marsról jöttek, a Nők a Vénuszról" c. alkotást, ami a sztereotípiáktól eltekintve elég sok igazságot tartalmaz...

a legnagyobb az, hogy MÁSOK vagyunk, másképp gondolkodunk...

betettem a wc-be (valamiért csak itt van ideje olvasni a kedves páromnak)...

el kezdte olvasgatni.

és láss csodát nem veszekedünk annyit.

sőt... elfogadta, hogy más vagyok, már tudja, hogy a locsogásomra nem kell megoldás, csak végig kell hallgatnia...

ilyen egyszerű:)

Hát, nézd, ez emberfüggő. Tény, hogy a házasság egy igen komoly, felelősségteljes szövetség. Mivel az élet nem olyan rózsaszín, mint a lányregényekben és romantikus filmekben, ezért bizony-bizony előfordulnak veszekedések. Hogy ezek apró összezörrenések vagy komoly "tányércsapkodások", az függ a két ember vérmérsékletétől, és az adott szituációtól.

A házasság vagy együttélés során az embernek számtalan kompromisszumot és áldozatot kell hoznia és ez visszafele is igaz. Két különálló személyiség kerül össze, és bizony össze kell csiszolódni. Ez nem mindig könnyű.

Sosem voltam még házas, de remélem, leszek. Nem, félek a veszekedésektől - bizonyos szintig -, hiszen ez is hozzátartozik ahhoz,hogy két felnőtt ember összecsiszolódjon, megszokja egymást.

Persze van a másik véglet, amikor mondjuk régi házasok már minden apróságon összevesznek, és mindenbe belekötnek. Ezt nem tartom jónak, csak szomorúnak. Ott már a kapcsolattal és az emberek egymáshoz való viszonyával van baj. Sokan nem lépnek akkor sem, amikor már több veszekedés van, mint béke. Vagy mert nem tudnak vagy mert már nem is akarnak.

Eddigi leghosszabb kapcsolatom többéves volt. Persze, hogy voltak veszekedések, összezörrenések. De ne aggódj, ha két ember szereti egymást, akkor ennek nincs nagy jelentősége. Én még szeretem is az apró civakodásokat, felpezsdítik a kapcsolatot. Persze csak egy bizonyos szintig.

bizony jó pár kapcsolattal a hátam mögött, de nem tudtam, hogy a férfi nem szereti, ha segíteni akar neki a nő...

vagy ha kijavítják bármiben, megmondják neki mit csináljon...

pedig ugye ezt csak azért csináljuk mi nők, hogy a szeretett férfinak még jobb legyen.

és pont ezzel haragítjuk magunkra...

nálunk az volt a legnagyobb probléma, ha én elmondtam a napi élményeimet-bosszúságaimat, ő egyből megoldást akart rá találni (mert a férfiak ilyenek:) én meg nem értettem mit akar ezzel, hiszen csak el akartam neki mondani...

nem tudott mit kezdeni a szomorúságommal, ő ettől csak dühös lett, fájt neki, hogy nem tud segíteni.

de már nagyjából értjük egymást!

Azt hiszem minden párnak el kellene olvasnia ezt a könyvet :)

és igen a humor sokszor jót tesz.

így sikerült megszelidítenem a marslakómat :)

Első:én is meg akarom venni a könyvet,ez a wc-s dolog bejön,mert máshol nem olvas a pasim...(nem vagyunk házasok,de gyerekünk van)

szoval pl. olyanokon összeveszünk mondjuk hogy a cipőspolcon a polcrészre tegye a cipőt,és ne alá,mert ott könnyebb ugy takaritani...