Mit tennétek, hogyan döntenétek, ha nagyon vágynátok külföldön élni, de nem bírnátok meglépni, mert a lelkiismeret nem engedi itthagyni a szülőket?

Én maradtam, és nem bántam nem.

Egy idős szülőnek nem "csak" az ápolásáról kell gondoskodni. Meg kell látogatni, kellenek közös élmények, ezt jelenti a család.

Amúgy ha már ápolásról lesz egyszer szó (ha lesz), akkor napi 1-1 órát még családon belül is meg lehet oldani, ha 24 órás segítség kell, akkor sem mindegy, hogy rendszeresen odamész-e, tartod-e a kapcsolatot vagy hátradőlsz, és kipipálod, hogy klassz vagy, mert egy csomó pénzt letettél az asztalra.

Én évekig részt vettem már mindkettőben: az "átugrom 1 órára" és a "24 órás otthonápolás kell" jellegű részben is, és sokan talán bele sem gondolnak, mi folyik egyes otthonokban, ha valaki hónapokig rá sem nyitja a rokonára az ajtót. Az a tapasztalatom, a gondozó hozzáállása is más, ha hetente többször ott vagy és részt veszel a rokonod életében. Már az is sokat elmond, hogy egy sor gondozó azt hánytorgatta fel nekem a hátam mögött, hogy "sokat vagyok ott" (a saját szülői házamban, ami egyébként heti 3-6 órát jelentett, szerintem nem volt sok)... Pedig direkt törekedtem rá, hogy a lehető legkevesebb dologba szóljak vele, elvégre nem én laktam ott.

Persze, nagyon lelkiismeretes, tündéri gondozók is vannak, csak nagyon jelentősek a különbségek.

De ilyen esetben olyanokkal is kell ám számolni, hogy ha tudják, hogy nem mész arra, akkor órákig egyedül hagyják a rokonodat vagy odahívják a saját családjukat vagy akár egy ápolónő elhanyagolja a gyógyszerbeadást vagy csak egész nap ülnek a saját szobájukban zárt ajtó mögött a TV előtt. Szóval a 24 órás ápolás nagy lehetőség az idősotthonhoz képest (kivéve, ha az érintett kifejezetten az otthont preferálja), de résen kell lenni, és a hozzátartozóknak is hozzá kell tenniük a magukét, ha azt akarják, hogy az idős szerettüknek a hátralévő idő tényleg a lehetőségekhez képest minőségi legyen, és ne csak életben tartsák őket.

(Bocs, ha kicsit off lett, de a korábbi válaszokat olvasva úgy láttam, páran el vannak tévedve az otthonápolás mindennapjait illetően.)

"A nyelvből meg akármilyen jó vagy, nekik itt sose leszel elég jó, mert képtelenség tok ugyanúgy intonálni,mint a helyiek."

7-es, én ilyenkor mérgesen visszakérdeznék: "Megérted, amit mondok??? Ha igen, akkor mi bajod van? Azért beszélek, hogy megértsd, nem azért, hogy gyönyörködj a kiejtésemben!"

Én leléptem, mert a párom külföldön élt, és bocs, hogy VELE képzelem el az életemet, nem apa mellett :D

1-eskét meg engedd el, elég ostoba felfogása van. :D