Hány temetésen voltál már,mit éreztél,és rokonok?

19-20 voltam amikor apai nagyanyám meghalt, sírtam a temetésen de különösebben nem viselt meg mert nem tartottam vele a kapcsolatot.

25 voltam amikor anyai nagyapám meghalt, totál kikészültem, a temetés is nagyon megviselt. 5 év telt el azóta de minden nap eszembe jut.

Hogy ki hogyan viselkedett a temetésen arra nem emlékszem mert nem azzal voltam elfoglalva.

6 éves voltam, mikor meghalt dédapám. Megsirattam, de a temetésre nem vittek el.

13 éves koromban halt meg nagyapám. Szó szerint semmit nem éreztem. Alkoholista volt, az a féle, akinek minden nap másnap. Nagyanyám nagyon gyászolta, az őrület szélén állt, nem értem miért. Anyámat is megviselte. A temetésen sírt mindenki rajtam kívül. Páran még versenyt is űztek abból, ki tud jobban jajgatni. Okozott egy kis belső válságot, hogy nem bírom sajnálni a nagyapám, de mára feldolgoztam. Túl sokat vett el tőlem ahhoz, hogy sirassam.

Egyébként nagyon nem bírom a temetéseket. Kirakat az egész, mindenki próbálja túlripacskodni a másikat. Emlékszem, nagyapámé előtt nagyanyám megkért, hogy próbáljak meg kicsit sírni, hányingerem van ettől.

9 évesen egy idős tanár halt meg, engem nem tanított, de mind ott voltunk a temetésén, nem viselt meg különösebben, mert nem ismertem.

16 évesen barátnőm apukája temetésén voltam, nagyon megviselt, főleg hogy hirtelen halt meg 42 évesen.

17 évesen nagypapám temetésén voltam, nagyon sírtam, de már a halálától a temetésig tartó pár napban is folyton sírtam.

23 évesen másik nagypapám temetésén voltam, és bár ő sokkal közelebb állt hozzám, mint a másik papa, mégis jobban viseltem valamiért.

31 voltam, amikor a nagymamámat temettük, megviselt, nagyon közel állt hozzám.

33 voltam, amikor az ismerősünk 4 éves kisfia temetésén voltam, nagyon-nagyon megviselt, hirtelen balesetben halt meg.

36 voltam, amikor másik nagymamám halt meg, nem annyira viselt meg, bár nagyon szerettem, de jól viseltem a dolgot.

42 évesen apám temetése volt, nem viselt meg annyira, mert tudtuk, hogy nagyon beteg már régóta, nem sírtam.

Volt még egy nagynéni és egy nagybácsi temetése, az közömbös volt.

És hát anyósom és apósom temetése is volt, udvariasságból ott voltam, de nem annyira viselt meg, alig ismertem őket.

Túl sokon.

Többbnyire csak a fájdalmat, a gyászt.

Egy alkalommal volt egy "felesleges cirkusz" a temetésen. Akkor nagyon szégyeltem magam -más helyett is.

44 vagyok, úgyhogy régóta nem számolom.

Az első, amire emlékszem, az anyukán 29 éves ikertestvére, rövid, de súlyos betegség után, két nagyon kicsi gyerekkel, a nagyszüleim is alig voltak 50 évesek és temették a gyereküket, a férj is csak 29 volt. Én akkor voltam hét éves, és nagyon emlékszem arra, hogy csináltattak a nevemben egy fehér szegfűből álló sírcsokrot. FAlun volt a temetés gyalog mentünk, és én olyan büszkén vittem a saját virágomat... most meg sírok.

Szomorú ezeket olvasni, de hát egy temetés szomorú, legalábbis Magyarországon biztosan. A viking kultúra jobban bejött volna nekem, ott ha megfogsz halni, még titkon örülsz is, meg az is, aki a bajtársad volt, mert irigykedve néz rád. Na de a kérdésre a válasz: 4 temetésen biztosan voltam, ha akarnám, lehettem volna már 6-on is.

- elsőre nem emlékszem, nagymamámnál nyaraltam, ő úgy gondolta illik elmenni egy ismerőse temetésére, én meg kicsi voltam így vele mentem, mit éreztem? kiváncsiságot, mert gyerek voltam

- másodiknál távoli rokon halt bele 1 betegségbe, nagymamámnak volt valami testvére, ekkor is csak max 12 lehettem talán, megint nem tudtam hova tenni az érzést

- harmadik kb 11 éve volt, tehát 20 voltam, ez már kissé lehúzott érzelmileg, mert nagyszülő volt

- negyedik már 5 éve volt, 26 voltam, ez már szar volt :(

És még mennyi lesz... :(