Barátom anyukája nem hagy békén, kinek kéne leállítani? Nem akarom megbántani, de már nagyon sok?

Még januárban panaszkodott nekem, hogy fogynia kéne, de egyedül ő képtelen rá és hogy nekem nincs-e kedvem elkezdeni vele egy életmódváltást. Karácsony és Újév után voltam, nálam az a nagy fogadalmak ideje, így gondoltam miért ne, vágjunk bele.

Nekem nincs egészségügyi problémám, nem vagyok sem cukorbeteg, sem ilyen-olyan érzékeny, egyszerűen van rajtam egy kis plusz kiló. 5-7 kb. Ezt sporttal és egészséges étkezéssel könnyen leadhatnám, de az a gond, hogy imádom az olasz konyhát, a különböző édességeket és a kézműves hamburgereket.

Így hamar rájöttem, hogy az az életmódváltás, amit a párom anyukája kitalált, nekem nem lesz hosszútávon működőképes. Alapból az időszakos böjttel kezdődik, vagyis hogy 8 órában lehet enni. Tehát ha mondjuk reggelizem reggel 7-kor, én aznap utoljára délután 3-kor ehetek. Ő 9-10-kor kel fel, így neki ez nem gáz, de én 5.50-kor és ha nem eszem valamit, kibírhatatlan vagyok és a hasam is fáj. Így én 14 órakor ehetnék papíron utoljára úgy, hogy sokszor fent vagyok éjfélig, tehát a napom egyik fele szenvedés lenne az éhségtől.

Tilos szerinte a cukor, tejtermék is. A cukrot még tudom helyettesíteni, de a mandulatejtől, szójatejtől, kókusztejtől rosszul vagyok és inkább leszoktam a kávézásról is, minthogy ezekkel igyam.

A banán, avokádó, kukorica, lencse, bab szintén. Az első hármat imádom...

De próbálkoztam, csak pár hét szenvedés után rá kellett jönnöm, hogy ez nem nekem való, és inkább leszek "dundi" (szerinte), mint hogy folyton hányingerem legyen azoktól az ételektől, amiket ennem kell, vagy nonstop azon gondolkozzak, hogy éppen milyen "egészségtelen" dolgot szeretnék enni, ha lehetne. Ráadásul utazni is sokat szoktam és nem vagyok hajlandó csirkemellen és salátán élni, ha ki van fizetve a teljes ellátás, vagy elmegyünk egy szép étterembe. Nem akarom, hogy bűntudatom legyen, ha megiszom 2 pohár bort, vagy koktélt. Ő pedig nagyon ilyen most, hogy semmi cukor, semmi liszt, semmi "káros" dolog.

Márciusban mondtam neki, hogy én ezt az életmódváltós dolgot elengedem, de neki sok sikert. Na azóta vérszemet kapott kb. Folyton küldi nekem Facebookon a cikkeket, hogy az elhízásnak milyen veszélyei vannak, covidban is a túlsúlyosok halnak meg, meg hogy nézzem a TLC-n az elhízottakról szóló műsort, tanulságos. Korábban is elég mogorva stílusa volt, pl volt, hogy lefotóztam, hogy vasárnap reggel banánpalacsintát sütök, ami azért kicsit egészségesebb, mint a sima palacsinta, erre annyit írt vissza, hogy "banán tilos". Instagramon konkrétan stalkingolt, hogy én kivel vagyok és mit csinálok, majd napokkal később "elővett", hogy miért látott ő borospoharat a kezemben, amikor érthetően leírta, hogy alkoholt nem ihatok?

Úgy viselkedik, mintha minimum 130 kg lennék (63 vagyok).

A barátom közölte, hogy ő ebbe nem akar beleszólni, vele ne veszekedjen az anyja. Csak én meg nem akarok vele bántó lenni, pedig már kezd betelni a pohár.

Hogy tudnám szerintetek kicsit takarékra tenni?