Mindig panaszkodik, de sosem lépne, vagy tenné őket utcára? Nem akarom megbántani, de én ezzel mit kezdjek?

Nagyszüleimnél élnek apukám testvéréék, vagyis a húga, neki a férje és a lányuk. Ez a felállás van igazából 14 éve, aztán 10 éve megszületett unokatesóm is oda hozzájuk. Sosem kellett semmibe fizetniük, az elején mert hogy esküvőre, házra gyűjtenek, utána a nagynéném terhes lett és végül maradtak, aztán a gyerek vitte el minden pénzüket, stb. Szóval minidg volt kifogás. Tatám meg úgy volt vele, hogy nem keresnek sokat, minek szedje el tőlük azt a keveset is, ha nem létszükséglet. De az évek alatt nagyon elmérgesedett közöttük a viszony, ma már napi szinten megy az ordítozás, követelőzés és még mindig semmit nem fizetnek... Nem is segítenek. Pl. hétvégén lemennek reggelizni, 4-5 fogásos villásreggelit csinálnak, a konyha utánuk csatatér és hiába főzne mama már 10-11-től, fél órája elmegy az utánuk való mosogatással, pakolással, mert mindent úgy hagynak, ahogy felálltak az asztaltól. Már kérték őket tavaly, hogy akkor költözzenek el, 40-45 évesen két fizetésből csak kifizetnek egy albérletet. Na ők biztos nem mennek albérletben, vegyenek akkor nekik egy házat mamáék, ez volt a válasz. Közben a gyereknek 60 ezerért csináltatnak szemüveget, 400 ezerért vesznek maguknak tv-t, minden hétvégén a Balatonhoz mennek, ahogy jóidő lesz, olyankor napi kétszer éttermeznek stb. És szerintem ha arra nincs pénz, hogy mondjuk 30 ezret belefizessenek a rezsibe, akkor arra se legyen, hogy ennyit elkajálgassanak egyetlen nap alatt, vagy hogy minden hétvégén autózzanak 130 km-t. Mama is panaszkodik nekem, ha ott vagyok, csak erről beszél. Rossz neki, mert a nagynéném férjét ki nem állhatja, a nagynénémmel is folyton veszekszik, és azt mondja, hogyha a gyerek nem lenne, már utcára tette volna őket régen. Mindig ez a kifogás, hogy a gyerek ott van... De az is egy olyan neveletlen kis pióca, hogy szörnyű. Rúg, vág, harap, hisztizik 10 évesen! Undorító. A nagyszüleim meg ezért mennek tönkre idegileg, lelkileg. Legutóbb is lementem, hogy elmeséljem, sikerült a nyelvvizsgám és el sem tudtam mondani, mert ahogy kezdtem volna, mama azonnal mondta a magáét, hogy éppen min ment otthon a vita. Én az elején még mondtam, hogy akkor mondja meg nekik, hogy van 2 hónapjuk elköltözni, és ő is mondta, hogy ezt kellene, de hát mi lesz a kicsivel... Meg hogy ezek még sosem éltek külön, fent sem tudnák magukat tartani. Szóval valahol azt érzem, hogy ő nem is akarja, hogy elmenjenek onnan.