Mikor ereztetek szukseget elkoltozni a " csaladi feszekbol" es vegul mikor sikerult ezt kivitelezni? 21/F

Másodéves egyetemistakènt.

Pici két szobás panel lakás a mi családunk "háza".

Anyukámnak és testvéremmel éltünk.

Nem volt saját szobám, anyukám személyiségét se bírtam elviselni.

Konyhába se főzhettem, de azért le voltam szidva mert nem segítettem neki.

Muszáj volt. Sose tudnèk együtt élni felnőttként az anyámnál.

Apukamat is elüldözte,aki kénytelen az anyukájával élni, mostmár ápolja is.

Most anya ott tart ő birtokolja az egész lakást.

Irigylem akiknek nagy családi házuk van,saját kis birodalmi,saját szobájuk amit a szülők megőriztek a kirepült csemetèiknek.

És azokat is irigylem akik a szüleiknel tudták maradni felnőttként és pályakezdőként. Mert így nagyobb előnnyel indulnak, félre tudnak tenni pénzt a saját új otthonuk építéséhez.

Irigylem őket,de nem rosszindulatból. Nem ítélem el azt aki a szüleinèl dekkol anyagi szempont miatt. A mai világban nehéz boldogulni fiatalként

26 voltam mikor elkoltoztem.

Elkoltoztem volna elobb csak nagyon eselytelenbvolt elotte.

Aztan egy kis ideig a felesegem szuleinel voltunk tehat veglegesen 27 evesen koltoztem kulon, ugy hogy onalloan eltunk a felesegemmel.