Senkinek nem tudom elmondani ami bánt?

Eléggé erős depresszióval küzdök évek óta orvosilag is diagnosztizáltak nem csak magamra mondom,hogy depressziós vagyok ez megállapított betegség nálam sajnos. Voltam miatta kórházban is illetve lassan három éve annak,hogy gyógyszereken élek szinte. Amióta kijöttem a kórházból úgy éreztem jobban vagyok viszont most újra előtör bennem a "jó barátom" a depresszió. Evészavarral küzdök,sokszor van olyanom,hogy 5 perceként változik a hangulatom,akkor semmi nem köt le szinte egész nap csak aludnék. A családom és a barátaim illetve a párom is tudd erről nem azt mondom,hogy nem támogatnak mert ott vannak ha baj van viszont én úgy érzem mégis terhükre vagyok és inkább magamba elnyomom a rossz érzéseimet. Tudom,hogy ez nem helyes viszont úgy érzem a kezelőorvosom se nagyon sokat tesz hozzá a javulásomhoz. Tisztában vagyok vele,hogy mentálisan eléggé beteges vagyok gyenge az idegrendszerem és sokszor úgy érzem fáradt vagyok lelkileg. Már nem akarok meghalni mint régen viszont kiakarok törni ebből a betegségből mielőtt újra kórház lesz a vége. Szinte senkinek nem tudom elmondani,hogy mi bánt inkább magamba fojtom az érzéseimet és amikor senki nem lát sírok egy jót attól kicsit megnyugszom de úgy érzem nekem ez nem megy. Az orvos is szedeti velem a jó erős gyógyszereket már évek óta de nem képes segíteni mivel olyan orvos társához irányít aki nem is ismeri a történetemet. Elgondolkoztam már az orvos váltáson nem tudom,hogy mennyire jó ötlet félek,hogy más doki is csak gyógyszerekkel tömne és nem segítene. Mit tudok tenni ha nincsen akihez forduljak? Próbálom magam megoldani a próbálom megoldani a problémáimat viszont egyedül ez elég nehéz..