Apukám nem veszi komolyan anyukám szülinapját..mit csináljak?

#7 Ezt én sem értem, miért ne lenne az normális, ha valaki nem értékeli a nagy ünneplést a születésnapján? Én is ilyen vagyok. Nekem az a legnagyobb ajándék, ha lehet egy nyugis napom, amikor nincs semmi kötelező program, nyugodtan tudok olvasgatni, és esetleg a kedvenc ételeimet enni. Ezt sok ember egyszerűen nem bírja elfogadni, és meg van róla győződve, hogy de, én igenis szeretnék egész napos programot, olyan programpontokkal, amik inkább szólnak a szervező vágyairól, mint rólam. Legyen én a bunkó, de én ezt nem tudom értékelni. Az első néhány alkalommal elmondtam a párom családjának (főleg ők azok, akik ezt nem bírják feldolgozni), hogy nagyon értékelem, hogy gondoltak rám, de én tényleg nem szeretem a meglepetéseket, ha valamivel kedveskedni akarnak, inkább beszéljük meg, de nekem az is teljesen rendben van, ha egyáltalán semmi nem történik, mert ez NEKEM JOBB, mintha szerveznének valamit, és hát elméletileg ez az én szülinapom, rólam szól. Egyszerűen képtelenek voltak felfogni, szóval egy idő után elegem lett, és egyszerűen nem vagyok hajlandó eljátszani, hogy ez nekem jó, amikor világosan és kulturáltan elmondtam, hogy nem jó, ne csinálják ezt.

Ezzel ellentétben én pl. képes vagyok megérteni, hogy nem mindenki ilyen. A párom nagyon szereti a meglepetéseket, ha nem neki kell megszervezni a dolgokat - neki mindig nagy ünnepséggel készülök, meglepetés programokkal, mert tudom, hogy neki ez okoz örömet.

Különbözőek vagyunk. El kellene fogadni végre, ahelyett, hogy kivülről mondjuk meg, hogy "apa tuti nem szereti anyát, mert nem csinál valamit, amiről ő kifejezetten kérte, hogy ne csinálja, mert nem jó neki".