Jogos az elvárásom Őfelé?

Amikor odaköltöztem a Kedvesemhez, nagyon szorgalmas ember voltam, ha épp nem vele foglalkoztam, akkor dolgoztam, házimunkáztam szinte egyfolytában. Minimális szabadidőt tartottam csak. Ő viszont nagyon lusta ember volt és megkért, hogy ne legyek ilyen "munkamániás", mert őt ez rendkívül zavarja. Mikor már láttam, hogy annyira különbözünk, hogy ez már zavarja és nem tesz jót a kapcsolatunknak, akkor elkezdtem megváltozni, hogy jobban együtt tudjunk élni. Közben pedig próbáltam őt is rávenni, hogy szorgalmasabb legyen. Nem voltak felé nagy elvárásaim, csak annyi, hogyha én dolgozok és házimunkázok és tanulok is, akkor segítsen be egy kicsit. Eltelt 2 év. Belefáradtam. Az iskolát otthagytam, mert nem bírtam így munka és házimunka mellett, ráadásul nem egy olyan lakásban laktunk, amit könnyű tisztán tartani, hanem minden folyamatosan penészedett, így 4x annyi takarítani való volt, mint egy sima lakásban (tudom, mert 1 hónapja panelban lakunk). Megváltoztam nagyon. Lusta lettem, mert belefáradtam az állandó penészirtásba és a rengeteg tennivalóba. Közben telt az idő és 4 év együttélés elteltével Ő is megváltozott a kedvemért és azóta nagyon szorgalmas ember lett. A házimunkába besegít, ha megkérem. Most épp nincs munkám, mert szeptembertől visszamegyek a suliba és addig nem érdemes újat keresnem (az előzőt elvesztettem). Én viszont mostmár nem az vagyok, aki voltam. Szégyellem magam a családom és a barátaim előtt, mert teljesen ellustultam. (A családom rendkívül szorgalmas ember, ahogy én is az voltam ezelőtt.) Szeretnék visszaváltozni. Megkértem őt, hogy segítsen nekem azzal, ahogy én (amikor még nagyon szorgalmas voltam) segítettem neki, hogy szorgalmasabb legyen, vagyis segítsen elkezdeni a nagyobb feladatokat. Most az a nagy feladat, amihez egyszerűen nincs lelkierőm nekiállni (tudom, nagyon akaratgyenge lettem), hogy még a régi penészes lakás bútorait és tárgyait kell alaposan letisztítanom (nagyon sok van), ráadásul néhány helyen újra kijött a penész, és az előző lakó rendkívül koszosan hagyta itt a lakást, úgyhogy a berendezési tárgyakat is ki kell tisztítani. Így ez nekem egy nagy munka (régi önmagam megcsinálta volna nagy kedvvel, és nem csinált volna belőle problémát). Annyit kértem, hogy segítsen elkezdeni. Jöjjön és hívjon ki, hogy álljunk neki. Akkor már az sem baj, ha otthagy és egyedül folytatom, csak segítsen elkezdeni. Ha elmegy a kedvem, akkor jöjjön oda és segítsen megint egy pár percig. Igazából valahol még bennem él a régi önmagam, mert az előbb kellett megjavítani a mosógépet, és amikor a szerelővel szétszedték, én elkezdtem kitakarítani a mosógép alkatrészeit (mondták, hogy melyiket szabad letisztítani). Most a mosógép belseje is tiszta lett, már amit le szabadott mosni. Tehát van bennem még szorgalom, csak elő kell csalogatni. Így ezt kértem tőle, hogy ebben segítsen. Kérlek ne szidjatok le, épp eléggé utálom magam, hogy ilyen lettem és nagyon szeretnék megváltozni. Őt se szidjátok, mert nagyon jó ember, és azóta még szorgalmas is lett. Sőt, elvisel engem így lustán is, úgyhogy vele aztán tényleg nincs semmi gond. Csak annyi a kérdés, hogy szerintetek jogos, hogy ilyent kértem Tőle? (Egyedül egyszerűen nagyon nehezen állok neki a dolognak, tehát szükségem van rá, hogy Ő segítsen nekem.)