A szüleim képtelenek megbeszélni a dolgaikat. Mit lehet ilyenkor tenni?
Megpróbálom leírni a lehető legrövidebben.
Anya természete nagyon rossz, nem bízik senkiben, elhidegül az emberektől, nincsenek barátai. Mindenkire féltékeny, s ezzel piszkálja apát vagy éppen hozzá sem szól napokig. Apának fiatal korában rengeteg barátja volt, de elmaradoznak mellőle, lehet épp az anya viselkedése miatt, sosincs kedve semmit sem csinálni velük. Apa már unja, de képtelen elmesélni ezt neki, mert abból újabb sértődés kerekedne ki.
Anyának volt egy balesete (ő okozta) egy ideig mamám is nálunk élt, mivel megsérült, azóta hazaköltözött, de anya sokat látgajta. Annyira szörnyű a természete, hogy anyát kikészíti (mellesleg az anyáé is pont olyan, min az övé).
Anya sosem nyílik meg, nem tudom, mit tehetnék. Apa meg csak az a tipikus férfi, ma is mondta anya neki, hog menjenek el sétálni, de lusta volt, menjenek el tüzijátékot nézni, apa meg poénból azt mondta, hogy lekapcsolja a konyhába a villanyt, elhúzza a függönyt és nézzék. Erre anya megsértődött és bement lefeküdni.
Nem tudom, mit tehetnék, úgy érzem nekik kellene megoldaniuk ezt, de képtelenek! De még fiatalok, ne élhetik le a hátralevő életüket így. Szeptembertől egyetemre megyek egy másik városba, kicsit örülök is neki, hogy kimaradok ebből, mégis úgy érzem, valahogy meg kellene oldanom.
Sajnálom, hogy ilyen a helyzeted, rossz lehet :(
Ennyi idősen már anyukád vszleg nem fog megváltozni, főleg ha ez egy tanult viselkedés, hiszen a mamádtól látta, ezeket a mintákat nehéz kiírtani, még akkor is ha tudja ő is magáról, h változnia kellene. Mutass példát a viselkedéseddel, beszélgess velük sokat, mondd el, hogy csak így lehet megoldani a problémákat, legyél vele nyugodt és türelmes.
Esélyed nincs rá.
Anyukád rengeteg időt és energiát fektetett abba hogy HP legyen és ez olyan mint a tubusból kinyomot fogkrém, baromi nehéz vissza csinálni. Te pedig nem vagy elég motiváció ehhez.
Szakísd meg a folyamatot és te ne legyél ilyen, mert sajnos ez női ágon nagyon ragadós tud lenni ha ezt látja az ember.
Ez a legtöbb és legjobb amit tehetsz.
Szerintem sem tudsz mit tenni, ugyanis mind felnőtt emberek, akik felelősek, mind saját magukért, és egymásért is. Először be kellene látni mindkettejüknek, hogy ez így nem jó, de odáig még nem jutottak el.
Jobb híján maradj ki ebből, max elmondhatod nekik hogy hogy érzel, hogy látod őket, de ne akard megváltoztatni egyiket sem, azt nem szokta hagyni senki..
Nem Neked Kell Megoldanod. És mindenféle esetleges bűntudatot is verjél ki a fejedből.
Menj egyetemre, és koncentrálj a saját életedre.
Nehéz ügy.
A HP teljesen érthető, a fenti hozzászólónál a pont. Igazából sza.rj a dologba, tényleg nehéz egy ilyen emberen változtatni, és ez nem a Te feladatod. Apudat sajnálom, mert ő szenvedi el igazán ezt a hárpia hozzáállását anyudnak. Ha a helyedben lennék, akkor én abba fektetnék energiát, hogy apud élete legyen szebb és jobb. Anyudban meg a méreg meg a hárpiaság makd "kiforrja" magát. És, anyudnak sem jó ez az állandó feszült állapot, csak ő erőből védekezik, és rajtatok csattan ...
Hajrá!
"...Ő sem boldog így.."
A bökkenő csak ott van, hogy hogy ő képtelen átlátni, hogy ha normálisabb lenne (ez számára nem létező kategória), akkor mindenkinek jobb lenne.
Pont ezt próbáltuk mondani, hogy amíg ezt át nem látja addig kivülről nincs mit erőltetni.
Ha te próbálnád elmagyarázni ezt (és nem magától jön rá) akkor ellen áll az "énkép" pszichózisa és fordítva sül el az egész.
Ilyenkor max olyan tud rá hatni akire nagyon felnéz és tisztel, de ott se 100%.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!