Miért vállalnak nagyon sokan a szülőkhöz gyereket?

1. Akarnak gyereket de nincs pénz elköltözni.

2. Felújítás alatt van a ház, de már jön a gyerek, mert babavár, CSOK stb miatt "produkálni" kell. Vagy csak becsúszott.

3. Kényelmes, ingyen bébiszitter, jó esetben havi x ezret beleadnak a közösbe és ennyi.

4. Anyuci pici fia effektus: ezt korábbi válaszoló kifejtette, nem ismételném.

5. Beteg szülők, akikről szintén gondoskodni kell.

Nekem ezek a variációk jutottak eszembe.

Mindenkinél másképp van.

Vannak olyanok, akik tényleg azért élnek ott, mert nincs hova menni és talán nem is tervezett volt a baba, szívesen mennének de nincsen pénzük, avagy azért mert így könnyebb, a mama ellát mindent még a gyereket is ő neveli, stb.

Mi is a közös házba fogunk gyereket vállalni. Tudom hogy ez néhány embernek fura, de mi együtt élünk az én szüleimmel régóta már.

Mi nagyon szeretünk együtt élni, és együtt is fizetünk mindent. Tehát nem a szüleim tartanak el minket, dolgozunk mindannyian. Bizonyos összeget minden hónapban a közös kasszába teszünk, abból tartjuk fenn a lakást, a rezsit abból fizetjük, a tisztító szereket a közös kávét stb, azon kívül mindenki magára főz, magára mos..

De ezenkívül van egy érzelmi oldala is, mi baromira szeretünk együtt lenni. Közös hobbija van a ferjemnek és az édesapámnak, mindent megtudunk beszélni, nyüzsi van és én imádom a nyüzsgést.

Ennyire szeretem anyósomat is, szeretném ha ő közelebb élne hozzánk. Sajnos ő elég messze lakik, és már a házban nincsen ennyi hely, jó lenne ha a szomszédba lenne. Én nagyon szeretném ha az anyósom csak egy papucsban áttudna szaladni hozzánk, rengetegen ettől menekülnek. Gondolom azért, mert nem olyan jó ott a kapcsolat. Vagy mert az anyuka talán mindenbe beleszól, vagy bárki a családból, vagy attól még mert a gyerek felnőtt még gyerekként kezelik. Nálunk még hasonló sincs, felnőttként kezelnek minket, nem szólnak bele semmibe.

Együtt ujítottuk fel a gyerekszobát, nagyon örülnek hogy ott lesz az unoka. Én pedig örülök, hogy lesz ekkora segítségem, mert a ferjem se és én se értünk a gyerekekhez. :)

Ja, hát igen, és vannak azok is, akik egymást nagyon szeretve és megbecsülve együtt tudnak (sőt, együtt is akarnak!) élni.

Igazán ritka az ilyen ember, a 15.# fel merte vállalni a nézeteit, tisztelet és becsület érte!