Irigy vagyok az unokatestvéremre? Hogy küzdjem ezt le magamban?

Tudom, foglalkozzak a magam dolgával, az irigység csúnya dolog.

De ő olyan jól él már most 17 évesen, mint sokan egész életükben sem... Jövőre fog leérettségizni, de már most vettek neki egy 82 nm-es lakást Budán, mert hogy több mindent át kell benne alakítani és nehogy ne legyen kész, mire költözne be. Láttam róla képeket, gyönyörű még így berendezés nélkül is az egész, de neki nem tetszik a nagyobb fürdőszobában lévő csempe és kád, meg ő a hálószoba egy részét is szeretné leválasztani, hogy nagyobb gardróbja legyen. Ismerőstől vették meg, "jó áron", de így is biztosan volt 50-55 millió, ha nem több.

Megcsinálta a jogosítványt is, mondta neki az apja, hogyha sikerül elsőre, választhat magának autót. 17 millióért sikerült neki.

Folyamatosan utaznak (most a vírus alatt is), szebbnél szebb helyeken jár. Múltkor ott voltam náluk és csak úgy mellékesen megkérdezte az anyjától, hogy kaphat-e egy új hátizsákot és azt, hogy 1500 font, úgy mondta, mintha 3-4 ezer forint lenne. Az anyja válasza meg annyi volt, hogy jó, de akkor a hónapban (!) már nincs több vásárlás.

Nem szeret hajat mosni, ezért heti 3-szor fodrász csinálja meg a haját (most is, csak a fodrász megy hozzájuk). Nem szereti, ha a körmei lenőnek, ezért amíg más 2-3(-4) hetente csináltatja a körmeit, ő 7-10 naponta, mert hogy hányingere van, ha meglátja a lenövést.

Nem buta amúgy egyáltalán, 3 nyelven beszél a magyar mellett. Jól is tanul, meg nagyon értelmes. Kedves is alapjáraton, ezért is zavar, hogy irigy vagyok rá... Mert ha náluk vagyok, mindig mondja, hogy ebédeljek/vacsorázzak ott, rendel nekem is, vagy hogy rendeljünk sütit fánkot stb. Ha jön a jó idő, mindig hív, hogy medencézzünk, csináljunk koktélokat, vagy aludjak ott és a kisházban tartsunk pizsibulit.

Hiába motiválnám magam azzal, hogy majd ha rendesen tanulok, akkor én is így fogok élni, mert szerintem nyugodt szívvel mondhatom, hogy ezt a szintet még a legtöbb diplomás ember sem engedheti meg magának.