20 éves vagyok, család nélkül nőttem fel, ezért "űrt" érzek magamban, magányosnak érzem magam. Fog még ez az érzés változni?

Ne a múlton rágódj, a jövődet már nem mások hanem te alakítod ki magadnak.

Tűzz ki célokat magad elé, és keresd meg a hozzá vezető utat. Az energiáidat erőforrásaidat a célra fordítsd , ne a múlt történéseire pazarold, mert megbénít. Ha van párod és barátok, ők majd betöltik azt az űrt.Egyszer neked is lesz majd saját családod, majd feltöltenek, meggyógyítják a lelked.

Bár nekem a szüleim nem váltak el, és nem is haltak meg, de kb. óvodás korom óta egyfolytában erős alkoholisták voltak. Tehát nekem ovis koromban fel kellett nőni. Emellett csórók is voltunk, plusz nagyjából mindenki kigúnyolt vagy csúfolt.

Most 34 vagyok, de van kutyám (álmaim kutyája), macskám, saját autóm, olyan munkám amit szeretek, és saját magam főnöke vagyok, és nem is keresek rosszul,

Nő létemre (ezt most csak a 13. században leragadt emberekéknek írom) tudok teherautót és kamiont és buszt, stb, vezetni.

Tehát röviden: HA AKAROD AKKOR FOG EZ VÁLTOZNI!!!!

Teljesen soha nem tűnik el az érzés.

De együtt lehet vele élni.