Van itt olyan, aki idős korban van és nem volt se párkapcsolata és/vagy családja sem és megbánta ezt a döntést ?

A kérdező kommentje:

"Lehet, hogy valakinek mondjuk annyira traumatizált gyerekkora volt, hogy senkit nem mer közel engedni magához. Vagy a sokadik szakítás után elment a kedve a párkereséstől. Szerintem addig kell keresni, amíg meg nem találod az igazit."

Igen, érdekes a kérdés. Mielőtt reagálok, hadd jegyezzem meg, hogy érdekes érzés itt a "családi kapcs" részlegnél egyszer azt olvasni, hogy a negyvenes "öregek", máskor meg, hogy "még bőven van idejük". Nem, mintha zavarna bármelyik vélekedés is, csak hát érdekes. :) A középkorú kinek fiatal, kinek öreg. Nézőpont kérdése.

Csókolom, én ifjontinak érzem magam 40-esként, legalábbis az általános egészségi állapotom szerint lelkileg, értelmileg és alapjában testileg is (leszémítva a krónikus bajokat).

Na de a témára rátérve, egyszerű, de nagyszerű kérdést írtál ki. Volt párkapcsolatom bár, de nem sűrűn. Azért idéztem tőled, mert a bántalmazottakhoz tartozom, ami a gyerekkorom illeti. Pontosabban gyerekkorom jelentős része. És valóban, van köze a későbbi lehetőségekhez és hozzáálláshoz.

Viszonylag óvatos vagyok, néha vakmerő. Ugyanakkor felnőttként sem voltak rózsásak a körülményeim, a túlélés lekötötte energiám, és az önfejlesztés is. A csajozás csak alkalmilag fért bele a párkapcsolatot követően (sokkal fiatalabbként akkoriban még belefért egy relatíve tartósabb kapcsi is). Apropó, férfiember vagyok. Bár az első kapcsi se túl fiatalon, se túl későn nem ért, 18-20 évesen. A gyermekkori bántalmazás nyilván belejátszott, hogy 18 előtt féltem a lányoktól, eleve a szexualitástól. De mivel örök önfejlesztő vagyok, átlendültem magamtól, meg egy néminemű körülmény is kellett hozzá.

"Vagy/és": na, épp emiatt gondoltam, hogy válaszolok. Kapcsolat volt. "Család": általam alapítva máig nincs, habár foglalkoztam gyermekekkel, szakmai okokból. Az eredeti család meg olyan volt, amilyen... Alapvetően a körülmnyek az oka, pl a túlélés, valamint a nagyvilág állapota: ide gyereket nemzeni... hajjaj... Pedig szívem szerint szeretnék gyerekeket, mármint sajátot is.

Megbánni, nem bánni: ahogy írták előttem, a 40-esek fiatalok még. :) Juhí! :D Így van. Pontosabban, ki mennyinek érzi magát. A Laár Pour-ban Anti bácsi remegő kézzel képes volna helyettesíteni egy vibrátort. :) Vagy kezében a bottal. :D Már amelyikkel. :P

Szóval van még idő családot alapítani. De ezerszer meggondolom, erre a világra... "Apaaaa, vágja a kezemet a lááánc!" "Jól van na, kicsim, a Viktátor bácsi nem tudott ennél szebbet adni a népnek. Képzeld azt, hogy aranyból van. Mint a Viktátor szíve. Ha ezt nem tartod észben, hogy fogod kántálni Viktor napon, hogy Éljen Árbon Vik! Éljen Árbon Vik! Vagy ilyesmi... Vagy Rákosira keresztelték már? Komolyan, már követni se tudom... Akarom mondani, engedek az erőszaknak sé követem! Csak bár te ne születtél volna erre a szmorú világra".

Hát ezt nem szeretném... Épp elég a mi bajunk, nemhogy még... Vagy épp a dániai / spanyol inkvizi... izé... diktátor alatt nyögni? Vagy manapság hova lehetn emigrálni? Az ausztrál diktátorhoz? Ki nem vált diktátorrá az utóbbi évben...?

Egyébként sem vágyom emigrálni, hacsak ne mideiglenesen. Szeretem a hazámat. Viktátorok nélkül. Mert egy Viktátor inkább kiárusítja. Írhattam volna Gyurcsátort is, tök mindegy. Szegény mai gyerekek...

Ez nem mindig döntés kérdése. Én ronda vagyok, nincs semmiféle szexuális vonzerőm, így nem is kellek a nőknek.

F

#12 "ha csak szimplán natúr vagy, a kutyának se kellesz nőként, simán elmennek melletted"

Férfiként engem sosem vonzottak a "mű" nők, a túltolt sminktől, a rajzolt szemöldöktől, a szénné szolizott bőrtől hidegrázást kapok.

De megértem, hogy a nők is az igénytelen pasiktól, az alkoholos vagy bűzös lehellettől, a rossz fogaktól.

Sajnos sok ember van, aki ilyen, vagy olyan okok miatt nem ad magára és emiatt lehetetlen számára bármilyen párkapcsolat kialakítása, egy kívülálló számára teljesen érthető okokból. Sajnos ő maga vagy látja ezeket az okokat, vagy másban keresi a hibát.

#34 "kedves is vagy, mindent megteszel értem"

Szerintem itt bökte ki a lényeget, érdekből volt veled. Kényelmes volt neki, hogy tolod alá az anyagiakat, vagy olyasmit, amit a férjétől bőven nem kap meg. Mégis téged dobott... Vajon miért...

Nagynéném testi hibás, púpos kis öregasszony volt, állítólag gyerekkorában elejtették, azért deformálódott a gerince. Vénlányként halt meg, soha nem volt férjnél, nem volt párkapcsolata, elmondása szerint akihez hozzáment volna, nem adták, aki elvette volna, ahhoz ő nem akart hozzámenni fiatal korában. Később pedig már nem kellett senkinek.

Sajnos már rég meghalt, sok bántást kapott életében, sajnálom, hogy nem öleltem át őt akkoriban sokszor, amikor megtehettem volna. Sokat gondolok Rá, isten nyugosztalja!