Normális hogy a párom ennyire közel van az anyjához?

A nagy helyzet, hogy a barátom ritkán találkozott az anyjával az élete során, mert a barátom a nagyszüleinél lakik. Anyja ritkábban volt otthon mint az átlag anyukák, pár napig volt otthon mindig, és eléggé baráti kapcsolatuk van (mert fiatal az anyja). Én jóban vagyok az anyjával.

De amikor az anyja átjön, és én távol vagyok, megesik hogy a barátom és az anyja egy franciaágyból néznek meg egy filmet (mert onnan látszik a számítógép monitorja, és ott a legkényelmesebb)

Olyan is előfordult, hogy poénból megharapják egymást, vagy esetleg a barátom felkapja, vagy megcsikizi az anyját.

Én nem teljesen értem a kapcsolatukat, nyilván örülök, hogy jóban vannak, de nem tartom normálisnak néha azt ami történik, mert egy fiút se ismerek aki ennyire jóban lenne az anyjával.

Amikor a barátom nincs otthon, de az anyja igen, akkor az is gyakran megesik, hogy az anyja a barátom ágyában alszik (mondván azt, hogy kényelmesebb mint a saját ágya). Egyszer amikor telefonon beszélgettem a pasimmal, hallottam, hogy az anyja bejött, azt kérdezve, hogy "nem aludhatok-e veled". A barátom nyilván nemet mondott, de attól a naptól fogva állandóan az eszemben van, hogy mi van ha ezek ketten együtt alszanak, amikor mindkettőjüknek van egy külön ágya és szobája.

A másik, hogy az én családomban mindenki szemérmes, a szüleim sose láttak engem fehérneműben kamaszkoromtól fogva, és én se láttam anyámat bugyiban, vagy apámat alsónadrágban flangálni. Tudom, hogy más családoknál ez néha másképp van, ezért próbálok ettől eltekinteni, de akkor is zavar, hogy az anyja néha bejön egy pólóban és bugyiban a szobába.

Nem tudom mit gondoljak erről, egyre idegesítőbb, de remélem ez csak azért van, mert én egy szemérmes családban nőttem fel, ahol semmi csikizés, semmi másik ágyában alvás (még azt se szeretném, ha egyik szülőm az ágyamban aludna, az én jelenlétem nélkül).

Szerintetek normális, és örüljek a közeli kapcsolatnak, vagy aggódjak?