Hogyan lehet ezt a helyzetet kulturált módon elviselni?

És ha olyan a férjed, mint apa, akkor NEM fog kiábrándulni a nőből, hanem a gyerekeire fog szrni.

Nálunk ez volt... sokáig nem is beszéltem emiatt apával (5-6 éven keresztül), aztán meguntuk, leültünk, megbeszéltünk mindent már felnőttként - kiabálás volt részemről-részéről is -, és azóta rendeződött a kapcsolatunk.

Belátta, hogy frok volt, hibázott, bocsánatot is kért, nincs okom haragudni rá, mert megbánta, csak akkor, fiatalként elárulva éreztem magam - jogosan.

Tavaly novemberben váltam, de már másfél éve húzódott a dolog. Nem megcsalás volt, a gyerekek sokkal kisebbek.

Attól kezdve, hogy kitette a lábát, és megszűnt az életközösség köteles gyerektartást fizetni. A gyerektartást max fél évre visszamenőleg kérheted, én a helyedben holnap reggel a bíróságon kezdenék, hogyha a gyt-t csak hivatalos úton lehet kicsikarni belőle, akkor ne veszíts pénzt. Mivel a gyerekek elmúltak 3 évesek nem vagy köteles a láthatást nálad biztosítani. Ennyit a gyakorlati részről.

A lelkiek. Tudatosítsd magadban, hogy a férjed döntött így. És a helyzettel járó problémákat neki kell megoldani. Oldja meg, hogy hol lesz együtt a gyerekekkel. A mostani szitu neki nagyon kényelmes. Te vagy állandóan a gyerekekkel, mert akkor is ott vagy, amikor nálatok van. Tehát, akkor látja öket, amikor akarja, te is ott vagy, úgyhogy családi élményben is van része, aztán ha elég volt hazamegy a kötetlen életbe. Az új élete sokkal kényelmesebb,mint a régi, és ezt te biztosítod! A gyerekeid már nem kicsik, én tennék egy próbát, hogy elvigye őket. Egyrészt lehet, hogy jól sül el, akkor kicsit tehermentesülsz, és az jó. A gyerekeknek sem árt, ha különböző emberekkel és szituációkkal találkoznak. A férjednek sem fog ártani, ha végre felelősségget vállal a tettéért minden irányban. Ne telepedj rá a gyerekekre, az apjukkal való kapcsolatuk nem a te dolgod, hidd el a gyerekek le fogják rendezni, ha valami nem tetszik nekik.

Egy hónapja történt, azt írod. Nem elkeseríteni akarlak, de nagyon hosszú még az út. Én talán már kifelé megyek belőle, de néha még nagyon nehéz. Nekem nagyon sokat segített, hogy mindig csak az előttem álló napra koncentráltam. És még valami, hülyeségnek tűnhet, de azóta vagyok sokkal jobban, amióta este úgy fekszem le, hogy keresek öt dolgot aznap, amiért hálás lehetek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, pl.: Hálás vagyok, hogy egészségesek vagyunk, vagy hálás vagyok, hogy anyám el tudott jönni, és így tudtam pihenni, stb, stb... Nekem talán ez segített eddig a legtöbbet. Keress alkalmat, amikor nyugodtan kisírhatod magad, hagyd hogy átjárjon a fájdalom, dühöngd ki magad. Aztán engedd el, hogy ne mérgezzen tovább. Amikor a volt férjem feldühít, vagy nagyon átadnám magam annak, hogy lehúzzon ez az egész, vagy nagyon kattogok az egészen, azt szoktam mondogatni: elengedem a xy-t(férjed neve), megbocsátok neki és továbblépek. Lehet, hogy hülyeség, de nekem ezek a dolgok segítenek.