Elég nehéz természetem van, mit csináljak?

Igen nagyon gáz.

Kéne némi önkontrollt gyakorolnod, mert véleményem szerint, ha az én barátom lennél, nekem égő lenne, ahogyan obégatsz meg csapkorászol, mint egy hülye hisztis pi-csa.

Ha igazad van, ha nem akkor meg főleg, tanuld meg visszafogni magad, mert ez nagyon ocsmány viselkedés.

Ezen csak te tudsz változtatni, magától "nem múlik el".

Próbálj ki pár mentálhigiéniás kezelést mert az ilyen dühkitörések nem egésségesek és 1-2 pohár ital után elvesztheted a kontrolt magad felet és nem a földhöz vágod a telefont hanem egy szereted fejéhez aki komolyan megsérülhet, arról nem is beszélve hogy a környezetednek nagyon megterhelő a folyamatos hisztit elviselni.

[link]

[link]

Alapvetően én is ilyen vagyok, csak az évek során megpróbáltam visszafogni magam, illetve a belém nevelt jó modor miatt inkább csak magamban puffogok. Soha nem jutna eszembe ordítani egy boltban, idegen emberek, nagy nyilvánosság előtt. Soha nem jutna eszembe földhöz végni bármilyen tárgyat. Arra gondolok, hogy az nagyon értékes, drága volt, vagy hasznos. Tányért direktben még sosem törtem. Mégis, hogy nézne ki, ha hiányozna egy darab a készletből? A telefon több tízezer forint volt: nagyon jó gép, évek óta remekül kiszolgál. Tényleg tönkre akarom tenni azért, mert valami hirtelen felbosszantott?

Mire ezeket végiggondolom, már nincs is kedvem sem ordítani, sem törni-zúzni.

Szerintem veled az a baj, hogy gyerekkorodban nem tanítottak meg tisztelni a munkát, becsülni az értékeket - bármilyen csekély értékről is legyen szó! -, és nem szóltak rád, mikor elkezdtél hisztizni. Így nem csoda, hogy felnőttként is hisztis maradtál.

Amit most tehetsz, az az, hogy amikor rádjön a hisztiroham, elszámolsz tízig, és közben végiggondolod, hogy mennyit kellett dolgoznod neked, vagy másnak ahhoz, hogy megvegye azt a telefont, másnak mennyit kellett dolgoznia ahhoz, hogy előállítsa azt a telefont, és hogy végső soron mennyire szánalmas, pazarlónak, könnyelműnek tűnnél, ha most te ezt földhöz vágnád.

Az ordításról a boltban: a módszer ugyanez. Elszámolsz tízig, közben végiggondolod, hogy ez a szerencsétlen eladó mennyit gürcöl egész nap, milyen kevés fizetést kap, milyen nehéz az élete, erre jön egy hisztis vevő, és kiveri a huppot egy jelentéktelen és értelmetlen hülyeség miatt.

Egy idő után le fogsz szokni a hisztizésről, és megtanulod becsülni a dolgok értékét.

Válassz küzdősportot, de valami olyan keleti küzdősportot, ahol az edző az erkölcsi nevelést is szem előtt tartja. Levezeti az energiáidat, ráadásul megtanulod kontrollálni magad.

Lányként plusz előny, hogy magabiztossá tesz, ha netán olyan helyzetbe kerülnél, hogy meg kell védeni magad.

Az ha a boltokban a szemtelen eladókkal kiabálsz egyáltalán nem baj, helyre is kell rakni némelyiket, mert már lassan ott tartunk, hogy megsértődnek, ha válaszolni kell.

A törés zúzás viszont nem jó, próbálj leállni, mert egyrészt az értéktárgyaid is kárát látják, másrészt meg ciki egy olyan ember, aki ennyire nem tudja visszafogni magát. Nem rosszból, de tényleg, gondolj bele mit gondolnak az emberek, ha ilyet látnak. Sajna te nem látod magad kívülről, de ha látnád rájönnél. Ha mindenképpen ettől nyugszol meg, akkor próbáld ne mások szeme láttára csinálni. Elvonulsz egy sarokba, amikor senki nem lát és lehet széttörni a poharakat.