Ha a leendő férjemnek van már egy gyereke akkor az számít valahol?

Az ilyen ostoba nők mint a kérdező, mindig azt hiszik hogy ők aaaannyira de aaaanyira különlegeseeeek, hogy a töketlen pasi majd a közös gyerekkel nem lesz töketlen, majd ő olyat szül neki akit hajlandó szeretni, nevelni.

De most hiába mondjátok neki, majd megtudja a saját kárán pár év múlva.

Hagyjátok már abba, fogalmatok sincs a helyzetről és különben közötök sincs hozzá.

Nem a kérdésre válaszoltok csak idehányjátok a rosszindulatot. Tudom h karanténban uncsi a vasárnap de szálljatok le szegényről.

Persze ez jut eszébe az embernek, amit itt a többség leírt, de butaság a helyzet ismerete nélkül ítélkezni. Fogalmunk sincs, hogy miért nem tartja az apa a kapcsolatot a gyerekével. És drága #8-as, képzeld, a bátyámmal komolyan megtörtént, hogy a barátnője bekamuzta, hogy szedi a tabit, és azért felcsináltatta magát, hogy a bátyám ne szakítson vele. (Már alapból se veled-se nélküled volt a kapcsolat.) Csak akkor mondta el, hogy terhes, amikor már nem lehetett abortuszt csinálni. Tesóm egyből elhagyta magát a csajt, de a gyereket nem akarta elhanyagolni. Kezdetben láthatta is, aztán anyuka meggondolta magát, nem engedte meg apukának, hogy lássa a saját gyerekét, de azért követelte a gyerektartást. Vicces. Szóval tényleg történik ilyen, tesóm évek óta nem látta a fiát, nem is fizet gyerektartást, viszont édesanyánk tartja a kapcsolatot a nővel, de csak azért, mert elég családközpontú, fontosak neki az unokák. Legalább a gyerek a nagyszüleit ismeri, ha már a saját apját nem. Bátyám pedig többéves kapcsolatban van azóta.

Persze lehet, hogy a kérdező esetében tényleg az apával van baj, de mivel nem tudjuk, ezért nem kell ítélkezni, hanem mondjuk a kérdésre válaszolni, ha már ide írtok.

Majd örökléskor számít, addig nem.

Tudom az se számít, hogy amikor én váltam el, akkor az asszonytól váltam, nem a gyerekeimtől.

Én nem tudok olyan körülményt elképzelni sem, ami azt indokolná.