Szerintetek mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Az apám egyetemi professzor, viszont súlyos nárcisztikus személyiségzavarral küzd. Sokáig tűrtem a traumákat sajnos szótlanul, mert a környezet ezt kívánta meg, mindig megjátszottuk a boldogságot kifelé, meg hogy mintacsalád vagyunk, de valójában a testvéreimmel állandóan sírtunk és rettegtünk, annyi verbális bántást kaptunk. Anyukánk szerint viszont ez semmi, mert nem fizikai a bántalmazás, így ezeket el kell engedni. Csak annyira nem lehet kiszámítani, hogy mikor jön egy bántáshullám, mivel mi mindig próbálunk mindent megtenni, hogy a kedvében járjunk, de volt,hogy azért ordított fél órát és a halálunkat kívánta, mert rekedt hangon szólt valamelyikünk, vagy mert kicsit kócos volt a hajunk.

Nekem most jön az utolsó egyetemi félévem, viszont teljesen depresszióba estem, minden nap meg akarom ölni magam, nem látom a kiutat, pedig nagyon szeretném. Szerintetek az milyen ötlet, ha halasztok, és eljárok valami pszichológushoz? Elég sok éve járok már egyetemre, mert nem bírok koncentrálni.