Hogyan értessem meg a férjemmel, hogy nekünk is szükségünk van rá?

Irodai munkája van és mellette elmegy segíteni ennek-annak,főleg családtagoknak.Eddig o.k.,mert szorgalmas és legtöbbször pénzért segít,de mivel kicsi gyerekünk van én majd' meggebedek az itthoni teendőkben.Emellett a gyerek igényelné,ha hazajön,mindig szalad hozzá,szeretne vele lenni,de mindig az a vége,hogy üvölt,mert apa megy...megint megy.Nélkülözzük már szó szerint,ha szólok neki,hogy itthon is kéne lenni,mindig azzal jön,hogy más is segít...Így van,segítsen is,de sajnos nincs aranyközépút,mert velünk soha sincs.De tényleg.Mindig mi vagyunk az utolsók,mert ha valaki szól,hiába ki sem látszok a teendőkből,akkor sem én vagyok az első,itthagy a sz'rban,mert megy.Nem tudom vele megértetni,hogy nekünk is szükségünk van rá!Már ott tartok,hogy elmegyünk,mert nem foglalkozik velünk.