Hogyan értessem meg a férjemmel, hogy nekünk is szükségünk van rá?

"hiszti helyett inkább örülni kéne hogy a férje milyen dolgos, és nem alkoholista aggresszív megcsaló vadállat, mint sokan mások? "

akkor mi nők, örüljünk, ha nem vernek?? valahogy nekem kicsit több az önbecsülésem és az elvárásom. persze, örüljön, hogy dolgos a férj, de legyen otthon dolgos, ne máshol!

kedves kérdező: nagy baj van, ha nem ijed meg a férjed attól, hogy összepakolsz és otthagyod őt... ha elmész a szüleidhez (ezt ajánlanám én is), előtte semmi esetre se takaríts ki otthon! :)

Nézd, én azt gondolom, egy kisgyerek mellett a mai modern háztartásokban egy talpraesett nőnek, ha nem szoktatta nagyon a nyakára a babát, fél kézzel is el lehet látni egy családot, nem itt látom nálatok az alapvető problémát.

Magányos vagy és csalódott, mert nem így képzelted a közös életeteket, ez miatt elkedvetlenedtél. Szerintem egyáltalán nem jó megoldás ilyen esetben a válás, mert azzal mi oldódna meg? Ugyanúgy egyedül lennél a gyerekkel és még több egyéb gondod is lenne.

Próbáld a pároddal megértetni, hogy elsősorban nem azért szeretnéd, hogy otthon legyen, mert nem győzöd egyedül ellátni a háztartást, hanem mert a boldog családi életnek az az alapfeltétele, hogy a család néha együtt legyen.

Ő egyébként boldog így?

Mi hajtja, hogy ennyit dolgozik?

Mit tesztek a pénzzel, amit keres?

szerintem pont a válás kerülhető el egy jól időzített költözéssel, ha időben, akkor a férjed rájön h mit veszíthet....sajnos vannak olyanok akik természetesnek veszik a házasságot és állandónak tekintik....én már bánom, h anno nem voltam elég határozott és nem költöztem vissza, lehet nem utólag jött volna rá,h mennyire fontosak vagyunk, mikor az érzelmek már kihunynak akkor már a költözés is végleges!

Aki meg azt mondja, h milyen jó egy ilyen dolgos férj, hát nem tudom,h miért kell minden áron mindenkinek megfelelni....nem ő hordja hátán a glóbuszt, ha teszem azt lerobban valakinek a kocsija nem csak őt lehet hívni (személyes példa)...elmegy az élet, a gyermek legédesebb korszaka, apu meg mindig "segít"

"de szerintem ne szólj olyan dologhoz..."

Kérdező, azzal, hogy te ezt a kérdést feltetted ezen az oldalon, vállaltad azt, hogy bárki, bármilyen véleményt írhat hozzá. Nem szabhatod meg senkinek, hogy írjon e, vagy mit írjon. A válaszodból kiderül, hogy te már régen eldöntötted a választ, a kérdést csak panaszkodásképpen írtad ki. Itt tökmindegy ki mit ír, ha az nem egyezik a te véleményeddel, az szar szemét, és pontozod le, meg lehurrogod.

Egyébként meg, lehet többet kéne forgolódni az ágyban, és akkor szívesen járna haza a férjed. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy ha minden rendben lenne a házasságoddal, akkorse járna haza a férjed? A problémát és a hibát elsősorban magadban keresd, és csak ezután másokban. Az utasítgatás meg, miszerint "legyél többet velünk" korántsem megfelelő kommunikáció. Ez nem megbeszélés. Ez egy üres utasítás. Nincs benne se magyarázat, se segíteni akarás, se lehetőség adás a megbeszélésre. Talán ha egyszer megkérdeznéd a férjedet, NEKI MIK AZ ELVÁRÁSAI (mert azt már látjuk, neked van bőven) talán sokmindenre fény derülne, és így a megoldásra is. És akkor nem kéne internetes weboldalakra írkálnod. A problémák igazi megoldásai négyszemközt, húsvér emberek között jönnek létre, nem interneten keresztül.

És mindezt nem egy férfi írja neked, mielőtt azt hinnéd. És igen, elolvastam a kérdést, többször is, hidd el. Talán ha te is elolvasnád, nem csak írnád, rájönnél, hogy nincsen semmi baj a férjed viselkedésével, csak megkéne beszélni a dolgokat, és mélyre ásni a problémában. Amíg erre nem vagy képes, és nem vagy hajlandó, mert magadat sajnálod, addig nem lesz megoldás se. Az sem az, hogy szó nélkül anyukádhoz cuccolsz. Ez már nem a tinédzserkor, a feleslegesen feltolt orr és a látványos durci már semmire sem jó. Valós probléma-valós megoldás. Rajtad áll, oldd meg!