Emberkék! Akik párotokkal és anyukátokkal laktok, hogy bírjátok ezt az örökös két tűz közötti örlődést?

Párom a hétvégén nagyon borsos hangulatban volt, ami persze ilyenkor mindenkire jellemő, hogy nem úgy szól ahogy illik. Persze ez olykor anyura is jellemző. Sokszor nem szeretem öket kettesben hagyni, mert tutira összekapnak valamin, aztán meg mindenki nekem mondja a baját. Párom állítja, hogy neki igaza van, anyu szintén nekem mondja, hogy milyen csúnyán tett neki, meg hogy ő ezt nem érdemli meg. stb. stb. Aztán meg megy a feszült hangulat, kb. 1 hétig.

Viszont ha minden jól megy márciusban költözünk, egy másik utcába párommal. Anyu egyedül marad és még ez is tesz rá egy lapáttal, hogy vele mi lesz, legalább is ezt érezteti, holott tudom, hogy nem lesz semmi gáz vele, mert 3-an vagyunk testvérek, és tudjuk majd segíteni.

De ezeket a cívódásokat már nem sokáig bírom, lehet a baba is ezért nem sikerül?